MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”
Támogatásával

Újfalusi Gábornak köszönettel!

1971-től az ifjúsági klubmozgalomban dolgozott, az Ifjúsági Park és a Bem Rockpart koncertjein nőtt fel. Szakmai törekvéseit a népművelés diplomájával erősítette meg, és a 80-as évektől a budapesti progresszív rockvonal több kultikus helyén dolgozott (Belvárosi Ifjúsági Ház, Almássy téri Szabadidőközpont). Részese volt a hazai könnyűzenei támogatási rendszer megvalósításának, 5 évig volt a minisztérium Pankkk programfelelőse. Négy éve a Magyar Művelődési Intézet közművelődési igazgatójaként a tehetségkutató rendezvények összefogását szorgalmazza, alapítója a tehetségkutatók országos szervezetének (CIKKKK). 2011 decemberében megállapodást hozott tető alá az intézet és a Hangszeresek Országos Szövetsége, valamint a CIKKKK tagszervezetei között a hazai könnyűzenei tehetségkutatók országos, felmenő rendszerű formájának megvalósítása érdekében.

7 éve ismertem meg Tatabányán a Peron Tehetségkutatón és folyamatosan találkoztunk különböző helyszíneken az országban megrendezett versenyeken.

Pont 1 éve vesztette el élete Párját, Ildikót és ma felszállt arra a vonatra amelynek utolsó állomásán Ildikó már várta.

Hihetetlenül munkabíró, munkaszerető, szorgalmas és tehetséges fickó volt eszméletlenül erős vitalitással és jó humorérzékkel megáldva. 2015. januárjától sokkal szorosabb lett a barátságunk - gyakran találkoztunk és beszélgettünk a hazai tehetségkutatók buktatóiról, utógondozásáról és egyéb szakmai tényezőkről.

Tavasszal szólt, hogy lesz Cipő Tehetségkutató Fesztivál és menjek vele zsűrizni Kisvárdára, amit elvállaltam és nagyon megtisztelőnek éreztem. Lassan rájöttünk, hogy az életünk mindig párhuzamosan futott és rengeteget tanultunk egymástól. Kiderült, hogy ő is katonagyerek volt és szintén Szolnokon járt iskolába.

Úgy gondolom, hogy verhetetlen érdemei közé tartozott az, ahogyan szerette, becsülte és felkarolta a fiatal tehetségeket és legalább annyira küzdött értük, mint a családjáért.

Két hete még két hét türelmet kért, ma kaptam Cserteg Pistától a hírt, amit sejtettünk, de igazából nem akartunk hallani.

Cipő volt a legjobb barátom, most elment Gábor és hogy most mi lesz a fiatalokkal...mi lesz a zenével? Hiszen the Show Must Go On!

Ebben is okos volt, hiszen úgy intézte, hogy maradjanak zászlóvivők az országban, olyanok, akikre már életében rá is bízta..kimondatlanul.....!

Nagyon remélem, hogy már az idén lesz olyan zenei tehetségkutató, amely Újfalusi Gábor nevét fogja viselni.

Végezetül Buda Ferenc- Ébresszen Aranysíp című kötetében olvastam: "Csillagként csodáljuk hát, ha kinő egy lélek a sárból és ágkoronája sértetlen marad ...." Nekem ezt jelenti Újfalusi Gábor. 

Törőcsik Kristóf József


Kedves Gábor!

Az Almássy téren ismertelek meg a könnyűzenei tehetséggondozás kapcsán több, mit húsz esztendővel ezelőtt. Összetartott bennünket a fiatalok iránti figyelem, odafordulás. Fontosnak gondoltuk, hogy ebben az országban is a tehetségükkel tűnjenek ki a gyerekek.

Nem keveset tettél értük. A PANKK programmal jelentős lépéseket vezettél. Gyakorlatilag 2015-ben az egész Kárpát-medence könnyűzenei tehetséggondozó rendszerét ismerted, hiszen a felvidéki Perbetétől az erdélyi Székelyudvarhelyig mindenütt zsűriztél, együttműködtél, partnere voltál a fiatal tehetséges zenekaroknak. Miért?

Te felismerted a zenekarok közösségi erejét. Hiszen ők már közösségként, alkotó közösségként dolgoznak. Dalaikat többségében magyarul írják. Nincsenek kiszolgáltatva oly nagyon show biznisznek. Az együttműködés és partnerség lehetőségeivel rengeteg jó szakember került a zenei tehetséggondozás ügye mellé.

Összerendezted a tehetséggondozásban érintett szervezeteket, intézményeket, amelyből a te irányításoddal jött létre a Könnyűzenei Tehetségkutatók Grémiuma, a KÖTEG. Sokat dolgoztál, tettél a fiatalokért, az őket segítő szervezetekért. Köszönöm, hogy felvállaltál bennünket, a zenekarokat és folyamatokban, fejlesztésekben gondolkodtál.

Most, hogy imádott Ildikóddal együtt vagy, a Beatles dalával búcsúzom: All you need is love.

Cserteg István
(Tatabánya)


Viszlát, BARÁTOM!

Olyan hülye érzéssel keltem föl. Napok óta készültem, hogy írok neked, hátha a válaszban valami jó hír érkezik felőled. Reggel el is ment az üzenetem… és pár óra múlva olvastam valamit, ami – a helyzetet ismerve is – hihetetlen és megrázó volt.

Hol máshol ismerkedik meg veled az ember, mint egy tehetségkutatón. Nekem mindig te voltál a „zsűri elnököm”, most már az is maradsz, érdemlegesen birtoklod ezt a posztot. Minden évben vártam a paksi rendezvényt, mert biztosra vehettem/vehettük, hogy veled jó társaságba keveredünk. Tudom, hogy ez más helyszíneken is hasonló lehetett, de ilyenkor az ember szeret magának tudni egy kis privát momentumot, ami az emlékeiben él. A legnagyobb kalandunk a székelyudvarhelyi tehetségkutató volt, három nap tömény jókedv, mit szépítsem, röhögés. Nekem így maradsz meg örökre!

Remélem, fent is szól neked a Led Zeppelin! 
PAYA


Gáborral 14 éves korunkban egy balatonboglári tehetségkutatón ismerkedtünk meg. Ezek voltak az első szárnypróbálgatásaink értő közönség és zsűri előtt, korábban csak a próbateremben csörömpöltünk. A nyitottság amivel fogadott minket, a bátorító szavak és építő kritikák arra ösztönöztek, hogy vegyük komolyan a zenélést, figyeljünk oda a társainkra, hallgassunk meg másik zenekarokat és tanuljunk egymástól. Úgy gondolom Gábor missziója is ez volt, igazi fanatikusként segítette a zenekarokat, fogta össze a zenészeket, számtalan kapcsolatot, jó emléket, kedves szót köszönhetünk neki.

Gábor nagyon sok kisebb zenekari tehetségkutatót fogott össze az országban, ezekre bárki aki hangszert ragad jelentkezhet és megmutathatja magát. Egy-egy ilyen versenyen nem is feltétlen a nyeremények a fontosak, hanem az, hogy meghallgassuk a zsűri véleményét, ötleteket merítsünk, új emberekkel ismerkedjünk meg. Így találkoztunk Lábas Vikivel is, Kristóffal szájtátva hallgattuk, ahogy a boglári színpadon népdalokat énekel. A produkciójuk után hátrasiettünk gratulálni Vikinek, mostanra pedig már a második lemezünk dalain dolgozunk és több, mint 80 koncertet adtunk az elmúlt évben. Gábor nélkül, fiatal zenekarok felkarolása nélkül most nem zenélnénk együtt, ilyen formában biztosan nem.

Csak úgy tudjuk meghálálni azt, amit tőle tanultunk, ha a jövőben is odafigyelünk a kezdő együttesekre és továbbvisszük a zenekari tehetségkutatók hagyományát.

Köszönettel: Füstös Bálint (Margaret Island)


5 éve találkoztam Veled először. Együtt zsűriztünk a Hangfoglaláson... Te voltál az elnök, mint utána is mindig.

Azt mondják, a jó vezetőnek nem kell utasításokat kiadnia, felemelt hanggal szólnia. Elég ha elfordítja a fejét, és mindenki tudja a dolgát. Te is így csináltad, még ha nem is volt tudatos.
Te a selejtezőkből már ismertél minden zenekart. Úgy ajánlottad az egymás után következő 15 perces koncerteket, mint a pincér, aki büszke arra, hogy a Michelin csillagos étteremben dolgozhat, és mint akit rangos emberek hallgatnak, mikor a séf ínycsiklandó fogásait sorolja fel. Őszintén mondom, így is éreztem magam melletted. 

Egymás után néztük a produkciókat... kerested, éhezted az emberekben rejlő értékeket... meg is találtad mindig. Nagyon tudtál hinni bennük... mindenkiben.  De talán a legfigyelemreméltóbb, ahogy gyerekként örültél annak, hogy a legjobb győz!

Köszönöm! Sokat tanultam Tőled! Lombos L Márton


Hányszor hallottam, hogy nincs pótolhatatlan ember! Mikor ezeket a butaságokat mondja valaki, mindig eszembe jut, hogy vajon gondol-e az illető arra, hogy mi lenne, ha a barátját, házastársát, vagy a gyerekét veszítené el. Akkor is ilyen magabiztosan állítaná ugyanezt? Vajon pótolható-e egy kiváló barát? Egy ember, akihez a törekvéseim, a zenészek, a tehetségkutatók, támogatók és szervezők élete az utóbbi évtizedekben olyan szervesen kötődtek. Amikor úgy vesztesz el valakit, hogy nélküle elképzelhetetlen a munkád egy fontos része, az olyan mellbevágó, hogy nem jön a szó. Fojtogat, éget az érzés. Ebben a pillanatban még azt sem tudom, hogyan tovább nélküled Gábor. Szeretünk és ez mindig így marad, mint ahogyan a számtalan termékeny nyom is, amit itt hagytál magad után.

Czutor Zoltán


Gábor!

Megdöbbentő volt hallani, hogy nem vagy többé! Így csak utólag tudjuk megköszönni azt a rengeteg munkát és lelkesedést, amit a fiatal tehetségekért és a magyar könnyűzenéért tettél. Nem csak a magam nevében: KÖSZÖNJÜK!

Hrutka Róbert


Drága Gábor! 

Ezzel az utolsó közös képpel - utolsó közös munkánkon - búcsúzom tőled. Itt is épp azt tetted, amit szinte minden alkalommal, amikor együtt dolgoztunk... Valamit épp ADTÁL!

Szeretettel emlékszem rád: Andrásik Remo

"Ó Uram! Mutatod-e még az utam, vagy elém állsz egy éjjel,
hogy ennyi, veled kell most menni, az idő itt lejárt.

Az utam csak dallam egy könnyű kis futam a gitárod nyakán,
mégis tudod, hogy majd tetszik a dalod mikor nekem játszod már.

Hány év egy-egy hang, hány dallam, hány szívdobbanás?
Hány rezdülés, lelki érintés, míg eljutok hozzád?

Andrásik Remo"

2016. január 7. 18:09

Minden jog fenntartva. 2017 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA