MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”
Támogatásával

Ki a „Legjobb dobos a világon”? – 2. rész

Tavalyelőtt lépett megalakulásának 45. esztendejébe Magyarország egyik legnagyobb hatású hardrock formációja a P.Mobil. A zenekar főnökével, motorjával való beszélgetéseink során a dalszövegek elemzéseivel, a hozzájuk kapcsolódó történésekkel igyekeztünk közelebb hozni az olvasót a P.Mobil társadalomszemléletéhez, életfilozófiájához, valamint ahhoz, miként élték meg a különböző korszakok külső és belső viharait. Most a sztorikon, történeteken van a sor. A hátrahagyott négy és fél évtized számtalan kalandot, anekdotát, érdekességet rejt magában, amelyet Schuster Lóránt kéthetente oszt meg az olvasóval.

Mottó: „Van nekem egy barátom/A legjobb dobos a világon/Mikor a dobját ütötte-verte/Benne volt az egész lelke” – Pásztori Zoltán (Illés-együttes) 1971.

Donászy Tibi a P.Mobil előtti időszakokban, több zenekarban is bizonyította képességeit. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a P.Mobil rendezze sorait, és pótolja a pótolhatatlannak tűnő Mareczky Totót. Aztán valamiért mégis másképpen alakult…

Donászy eleve kikötötte, hogy abban a zenekarban szeret játszani, amelyet magáénak érez. Aztán több mindenből kiderült, hogy a P.Mobilt nem érezte magáénak. A Beatricében szerzett nevet, de játszott a Gépfolklórban, a Rolls Frakcióban és a Barbaróban is. Azokat lehet, hogy magáénak érezte... Mindenesetre ő volt az a dobos, akire nem volt jó hátranézni, nem volt vidám, és nem volt köze a zenekarhoz. Életében egyetlenegy alkalomra emlékszem, amikor természetesen viselkedett. Ez akkor történt, amikor Miskolcon, az Avas lakótelepen berúgott velünk. A szépséges Csaba Rita apja, aki vasutasként dolgozott, vendégelte meg a zenekart olyan pálinkával, amelyet minden valószínűség szerint vasúti talpfából párolt le. Na, most ettől olyan szinten rúgott be, és persze a zenekar is, hogy Miskolctól Budapestig folyamatosan egy általunk ismeretlen szláv nyelven beszélt. Még a pálinkázás ideje alatt beleharapott az abroszba, valamint fejébe vette, hogy minden áron kiissza a hamutartó tartalmát. Egyszóval brutális módon hatott rá az alkohol. Amikor hazavittük, a kutyája nem ismerte meg, rémülten hátrahőkölt. Akkor egyszeriben szeretetre méltó, természetes ember lett: erre az egy napra P.Mobil tag volt, de ez sem előtte, sem utána nem fordult elő többé. Fontos szabály: ne kezdj olyan emberekkel – és ez nem kizárólag zenekarokra vonatkozik – akik nem hajlandók veled együtt lerészegedni! 1985 végéig játszott velünk, ő volt az utolsó dobos a nyolc és fél éves leállás előtt. Ekkorra a bandán belül már tarthatatlanná vált a helyzet: Kékesi és Tunyogi mindenféle diszkó- és egyéb haknit elvállalt, Donászy pedig Zefferrel együtt folyamatosan kavarta a sz.rt. Nem nyugodtak bele, hogy vége, közölték, ők továbbra is csinálnak P.Mobil-bulikat, lejátsszák a műsort. Nehezen tudtam megértetni velük, hogy ennyi volt, nincs tovább! Donászy valamilyen pénzbedobó automataként működött: a P.Mobilt nem szerette, ám a pénz jó lett volna. 

Az időszakos feloszlás után 1992-ben, egy-két Rockszövetség által szervezett bulin jött össze újra a zenekar – a dobok mögött Döme Dezsővel. 

Ekkor még nem beszélhetünk P.Mobil-bulikról. A leállás időszakában Totó hazalátogatásakor is szerveztek különböző megmozdulásokat, mint például a Bencsik Sándor Emlékzenekar, ahol alapvetően Döme dobolt, de ilyenkor beszállt Totó is pár szám erejéig. Ezek közé tartoztak az újpesti Alkotmány moziban megtartott előadások. Én nem voltam benne ezekben a produkciókban, azonban elmondhatom, hogy nagyon sok embert érdekelt, ördögi hangulatban teltek, hiszen Mareczky ült a dobok mögött...

… Aki 1993-tól ismét az újra induló P.Mobil tagja lett, s az egy évvel későbbi Fradi-pálya visszatérő koncerten találkozhatott vele a közönség. Megállapodtatok abban, hogy végleg hazaköltözik, itthon marad?

Érdekes történet ez. Megjelent hóna alatt a két kisgyerekkel, s valóban úgy tűnt, hogy itthon marad. Szerintem esze ágában sem volt, mint ahogy le is írta: képtelen fenntartani a családját Magyarországon. Az utolsó találkozás az akkori felállással a Bartók Béla úti irodában történt. A P.Mobil Bt. kifizette repülőjegyét a visszautazáshoz, Tunyó még meg is kérdezte, biztosan visszajön-e. Ő persze megígérte, de én már akkor tudtam, hogy ebből semmi sem lesz. Ettől függetlenül vártuk. Ugyanakkor azt is megértettem, hogy a két gyerekkel itthon életképtelen lett volna, megélhetéséhez szüksége volt az ausztrál szociális hálóra.  

Megint csak új dobos után kellett nézni. Póta András immár második alkalommal – a már ismert okok miatt – még egy évet sem húzott ki a zenekarral. Aztán megtaláltátok Döme Dezsőt, aki amellett, hogy nagyon jó ütőhangszeres, a magyar zenei élet érdekes színfoltja is egyben.

Mindössze három hónapot töltött a P.Mobilban, de erre az időre sem tudta összeszedni magát, „kiitta” magát a zenekarból. Pedig Póka Egon figyelmeztette, és ezt magától Doditól tudom, hogy becsülje meg magát, ne igyon annyit, mert az ország legjobb zenekarában játszhat. Hiába. Később jöttünk rá, hogy az a másfél literes narancsüdítő, amelyet minden bulira magával hozott és betárazott a dobcucc mellé, legalább fél liter vodkát rejt. Az 1995-ös pecsás dupla koncert végén a kunsztnál már olyan részeg volt, hogy fejjel beleállt a színpad deszkázatába.  Hozzá fűződő történet, hogy ezen a bulin a dobcucc két felsőtamja közé beépítettek egy mikrofonnak látszó tárgyat, amelyet vadul ütögetett, ám az mégsem akart megszólalni. Miután szóvá tette, a monitoron keresztül felhívták a figyelmét, miszerint jó lenne, ha nem csépelné a nagyjából másfél millió forint értékű kamerát… Egyébként azon túlmenően, hogy, néha többet ütött, mint amennyit a zene megkívánt, szakmailag nem volt gond vele. Jó dobos volt, rendesen megtanulta a nótákat. A többletütés pedig abból származott, hogy sokáig trió felállásban játszott, így nehezen tudott különbséget tenni a hármas tagozású felállás és a hardrock formáció ritmizálása között. Ez utóbbi a Hammonddal, a gitárral és a basszussal olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál. Itt semmi szükség felesleges virgákra! Annak viszont örülök, hogy hosszú ideje nem iszik, így sok problémától szabadult és szabadul majd meg. 

Miként tudtátok a zenekarba hozni az ország legjobb dobosát, Németh Gábort?    



Zeffer ajánlására érkezett. Gabiról annyit, hogy valóban az ország egyik legjobb dobosa, s nagyon lényeges, hogy nem akart többet dobolni a P.Mobilban sem, mint amennyire épp szükség volt. Ő is azok közé a zenészek közé tartozott, aki széthajtotta magát: ott volt a saját stúdiója, telket vásárolt, ahol alaposan lekötötték az a körüli munkálatok. Mindemellett ott volt a zenekar, vagy éppen zenekarok, amely azt eredményezte, hogy éjjel-nappal hullafáradt volt. Fölvettük a Petőfi Csarnoknál, beszállt a mikrobuszba, lefeküdt. Megérkeztünk a helyszínre, felébredt. Vigyorogva, hibátlanul ledobolta a bulit, majd az autóban visszafeküdt és megint aludt. Egészen Pestig. Arra a két és fél, vagy három órára fenn volt, megcsinálta a dolgát, majd az oda-vissza úton kipihente magát. Gabi precíz pontossággal megértette, mit szeretnék, tudta, mihez kell nyúlni. Jól szólt a cucc, pontos volt, egyszóval minden szempontból megfelelt. Egyetlenegy dolgot kivéve: a pénzt. Ha anyagiakról került szó, megvadult, beizgult. Előfordult, hogy a P.Mobil bulijával épp ütközött egy SBB-koncert, amelyért aznapra simán otthagyott bennünket. Nem ez volt az egyetlen ütközés: más alkalommal Rudán Joci, aki akkoriban bulikat is szervezett nekünk, nem egyeztetett Gabival, akinek aznapra egy ős-Bikini fellépése is volt. Nem tehette meg, hogy lemondja, legalább pár szám erejéig ott kellett lennie. Nekem erről nem is szóltak. Épp bekonferálom az aktuális számot, hátranézek, látom, hogy nem Gabi, hanem Katona, a séf ül a dobok mögött. Ő dobolta le az utolsó három nótát. Gabi azalatt elment játszani az ős-Bikini koncertre, hogy megmutassa magát, és felvehesse az onnan járó gázsit is… Emiatt – mondjuk – nem annyira sajnáltam a távozását, ám az anyagiak terén felfogása sokat változott a későbbiekben. Látta, hogy a P.Mobilban másképpen működnek a dolgok. Csak egy példa: amikor Gabi nagyon komoly tüdőgyulladással feküdt otthon, és az LGT-s Solti Jánoska helyettesítette, a zenekar összedobta a gázsiját. Nagyon meglepődött. Valószínűleg akkor döbbent rá, hogy itt egy közösségről van szó, amely abszolút normálisan állt ehhez a kérdéshez. Méghozzá kivétel nélkül. Az emberi hozzáállásával sem volt semmi baj. Amikor a Póka-felállás vége felé Egonék már minden baromságot belejátszottak a nótákba, Gabi ebben nem volt hajlandó részt venni.  

Ez volt az oka, hogy végül is „kipöckölték” a zenekarból?     

Többek között ez is, de más oka is volt. Egon mindenképp Szakadáti Matyit szerette volna behozni, aki később a veje lett. Válaszút elé állított: vagy ők – Tornóczky Ferikével – vagy a Gabi. Emiatt megbeszéltem egy délutáni találkozót Németh Gabival, de Egon még aznap délelőtt szólt neki az iskolában, hogy ki akarom rúgni (Németh Gábort – a szerk.) a zenekarból. Személyes találkozónkon kicseréltük az információinkat, végül abban maradtunk, hogy ilyen körülmények között nincs értelme a közös munkának. Nem emlékszem olyan esetre rajta kívül, hogy a zenekarban így váltam volna meg valakitől, akitől egyébként nem akartam megválni. Később, Egonék után visszahívtam, de a Dinamit újraindulása miatt nem akart jönni. Ő is azok közé a dobosok közé tartozott, aki kétszer is megjárta a P.Mobilt: köztudott, hogy első alkalommal „politikai” okok miatt hagyott ott bennünket, másodszorra pedig az előbb elmondottak okán.

A két időszak között azonban Herpai Sándor – aki a V’Moto-Rockban már bizonyított – ütötte a bőröket a P.Mobilban. Miért pont ő, és hogyan került képbe?

Korábban részt vett a Honfoglalás szvit szimfonikus változatának harci dobos részében. Később kiderült, neki sem volt sok köze a P.Mobilhoz. Eléggé kilógott a zenekarból, hozzá képest csórók voltunk. Jól menő filmnyomó vállalkozása kitűnő anyagi körülményeket biztosított neki, mindene megvolt, amire szüksége lehetett. Nem csak ennek okán, természete miatt is nehezen illeszkedett a bandába. Dobolási technikáján és a hozzáállásán ugyanazt éreztem, mint Donászynál: mintha lötyögne a zenekaron belül, s nem volt képes húzni a bandát, mint például Németh Gabi. Ezzel nem azt mondom, hogy nem volt jó dobos, csak azt, hogy zeneileg nem illeszkedett a csapatba, és nem volt képes irányítani. Az emberi dolgokról pedig annyit: Erdélyben Tusványoson léptünk fel. Mi már végeztünk a hangbeállással, neki még volt valami tennivalója a dobjával kapcsolatban. Miután dolgunk végeztével elmentünk, elkezdett hörögni, hogy akkor ő hogyan fog vacsorázni. Akkori menedzserünk, Molnár Csabi világosította fel, hogy nagyjából egy vödörnyi kaja várja őt, ha végzett a dolgával… A buli után feszített tempóban kellett hazaérkeznünk, hogy elérjük a Siroki Motoros találkozó kezdési idejét. Miután lenyomtuk azt a fellépést is, visszafelé egy benzinkútnál megállva vettünk sört és egyéb dolgokat, amellyel kibírjuk hazáig. Sanyi ott is üvöltözött velünk, hogy fáradt és elege van ebből, miért álldogálunk a benzinkútnál. Holott nem részegeskedtünk, hiszen egy-egy sört vettünk, és elvégeztük a dolgainkat. Ezek után nem volt más választásom, mint hogy megkérjem, jöjjön fel a Bartók Béla úti irodámba, ahol beszélni szeretnék vele. Meg is jelent, a családdal épp nyaralni készültek valahová; közölte, lent várják, nincs sok ideje, mondjam gyorsan. „Ennél gyorsabban nem tudom mondani Sanyi: részünkről befejeztük, ennyi volt!” – válaszoltam. Tudomásul vette. Beült az autóba és elment. Talán a halála előtt egy héttel láttam utoljára. Molnár Csabához mentünk látogatóba, Sanyi a Tahitótfalu és Kisoroszi között úton álldogált. Nem volt túl jó állapotban már akkor. Pár napra rá értesültem a halálhíréről.

Tudjuk, Herpai Sanyi távozása után meggyőzted Németh Gabit a visszatérésre, aki hét éven át kitartott a zenekar mellett. Aztán Egon elérte a célját, s az „Őrnagy úr” helyét Szakadáti Matyi foglalta el. Róla mi a véleményed?

Amellett, hogy időnként „túldobolta” a nótákat, Matyit nagyon muzikális embernek tartom. Jó füle van, szépen gitározik, van érzéke a doboláshoz, a zenéhez. Nála is valószínűleg a szoftver-problémák akadályozták a jó együttműködést. Bár az is lehet, hogy korából adódott, esetleg Egon engedte túlzottan szabadjára – ez már nem fog kiderülni. Egyetlen alkalommal fordult elő, hogy szóvá tettem neki valamit, Egon azonnal a védelmére kelt. Többé nem szóltam Matyinak, pedig lett volna miért… Nem véletlenül tettem fel bónuszként a Fegyvert veszek Németh Gabi-féle változatát a Mobileum CD-re. Nem voltak hibák az általa feljátszott verzióban, csak éppen Gabié sokkal jobb. Mert egyszerűbb, mert annyit üt, amennyit kell. Lehet, a közönség észre sem veszi, én viszont hallom. Szakadáti a P.Mobilban nem hagyott kitörölhetetlen nyomokat maga után, talán fél évet játszott velünk. Egyedül a Mobileum CD-t dobolta fel, aztán Egon Tornóczky Ferikével együtt elvitte magával.

Vélhetően végeleges állapotot jelent a P.Mobil életében Szebelédi Zsolt, aki az új felállásban elsőként érkezett a zenekarba. Ráadásul Németh Gábor tanítvány.  

Mindenekelőtt el kell oszlatnom egy tévhitet: Papp Gyula őt és Tarnai Danit nem a zenekarba hozta, hanem meghallgatásra. A dobosok meghallgatásáról is megvannak a felvételek, hogy milyen jelentkezők közül választottuk ki őket. Végül a zenekar közös döntése alapján lettek éppen ők a P.Mobil muzsikusai. Tény, hogy Gyula zenekarának a tagjai voltak, és az ő ajánlására hallgattuk meg őket. Persze azok az alig titkolt szándékok is közrejátszottak ebben, hogy a két zenekar ügyeit Gyula össze tudja kötni. Zsolt egyébként Szakadátihoz hasonlóan rendkívül muzikális. Énekel, gitározik, saját zenekarában mindezt „főállásban” is csinálja. Lacika gitárjátékával egyetemben így megjelent az akusztikus blokk is a zenekarban. Miután Zsolt hangszeres zenész, zeneszerzőként is használható, emellett jó ötletei vannak. A Farkasok völgye… -albumon, a címadó dalon kívül ő jegyzi, a Tudom, hogy ki vagyok, valamint a Nagyon fáj és a Börtönbolygó című számokat. Kiváló dobos, ám rá is jellemző, mint a legtöbb ütősre – s, talán korából adódóan is –, hogy többet akar dobolni, mint amennyire szükség van. Le kell nyugodnia. Amíg ez nem történik meg, addig a P.Mobilban nincs két lábdob, nincs duplázó, és nincs kínai tányér sem. Nincs semmi olyan kiegészítő, amely felesleges. Tudni kell, hogy minden muzikalitása és egyéb jó tulajdonságai ellenére ő „főállásban” a P.Mobil dobosa. A zenekarban nekem ütősre van szükségem, és ezzel kapcsolatban konkrét elvárásaim vannak.   Hogy mit kell dobolni, mit kell csinálni és hogyan kell csinálni. Mint mondtam, fiatal és kiváló dobosként meg akarja mutatni, miként oldja meg a nehéz feladatokat, meg akarja mutatni a tehetségét, meg akarja mutatni saját magát. Én viszont azt várom tőle, hogy azt csinálja, amire a zenekarnak szüksége van. Se többet, se kevesebbet.

Hegedűs István


2016. február 28. 17:26

Minden jog fenntartva. 2017 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA