A Voodoo Papa mágiája, avagy a felszabaduló energiák…
Interjú Fejér Simonnal, a Voodoo Papa Duo énekesével és gitárosával. Ugyan Hobo már egyszer megmondta, hogy a blues nem egy népszerű műfaj, ennek mégis az ellenkezőjét látszik bizonyítani az a kétfős felállás, mely 2013 óta színesíti a magyar zenei életet. Megalakulásuk előtt mindketten tagjai voltak több más zenekarnak is például Deák Bill Blues Band, Paganza. Nemrég a Szimpla-kert Lemming Programjának különdíjasai lettek, illetve jó pár fesztiválon is lehet majd hallani őket a nyár folyamán. Beszélgettünk a zenei múltjukról, a zenekar névválasztásáról, illetve, hogy a zene öröme mekkora motivációt jelent számukra.
Különböző zenei stílus irányzatokból jutottatok el a Voodoo Papa Duoig. Milyen fontosabb állomásai voltak az eddigi zenei előéleteteknek? Kikkel szoktatok még mostanában is együtt dolgozni a formáción kívül?
Elég színes a paletta… Mindketten a Kőbányai Zene Stúdió növendékeként végeztünk, s ez nagyban meghatározza zenei múltunkat, jelenünket és szerintem a jövőnket is. Kezdetben Zsiga még csak a szárnyait próbálgatta a herflivel ugyanis ő eredetileg dobos. Én gitárosként végeztem, de ekkor már sok pengetős hangszeren játszottam, a gitár mellett a legfőbb csapás irány a moldvai népzene volt ahol kobzáztam. Zsiga később ehhez csatlakozott, de a legerősebb közös nevező talán mindig is a blues volt.
Az iskola ideje alatt alakult meg az Ütött-Kopott Angyal zenekar, ahova Tóth János Rudolf a Kőbányai Zene Stúdió ikonikus alakja hívott el maga mellé muzsikálni. Őt azóta is bátran merem mesterünknek nevezni. Így egy kedves barátunkkal, Lee Olivérrel, Zsigával, Tóth Janóval és velem indult a zenekar. Fő hangszerem a gitár mellett a mandolin volt, Zsiga pedig a percussion feladatát látta el. A zenekar sajnos most kényszerpihenőn van, de továbbra is nagyon jó barátok vagyunk.
Később Kőbányáról bekerültem Deák Bill Gyula zenekarába a Deák Bill Blues Band-be, ahol közel négy évig szólógitárosként működtem. Emellett folyamatosan játszottam népzenét a bandánkkal, a Kontáros Együttessel is. Ma a duó mellett a Veronaki Zenekarban muzsikálok, ami nem kevés sikerrel a gyerekzene világában mozog. Zsiga a magyar alternatív muzsika vizeire evezett. Hallhattuk Császári Gergő zenekarában a Paganzában (egykoron Csá Misi), a Nemulassban, a Lovelaces-ben és még sok más bandában, ezekből mára a Cabaret Medrano és a Stukker zenekarok maradtak aktívak.
Mi motivált Titeket arra, hogy létrehozzátok a duót, és mióta létezik hivatalosan?
Még a Bill időszak alatt indult el a duó, Zsiga ekkor már egyre többet és jobban szájharmonikázott és rágta a fülem, hogy csináljunk már ebből valamit. Én vonakodtam, mert nem nagyon volt szabad kapacitásom és még csak egy jó akusztikus hangszerem sem. De végül kötélnek álltam, „hivatalosan” azt hiszem 20013 óta működünk. A motiváció mindig minden zenekarnál a muzsika öröme és szeretete, illetve az abból felszabaduló szertelen energia, mely építi és táplálja az embert.
Tudatos volt-e az a szándék, hogy ugyanazt a hangzásvilágot adjátok elő, mint egy nagy zenekar, csak kevesebb emberrel? Jelent-e ez valamilyen könnyebbséget a koncertek szervezésénél?
A koncertek illetve legfőképpen a próbák szervezésénél jelentős könnyebbséget jelent. A koncepció tudatos, de érezzük már a határainkat, így nem zárkózunk el attól, hogy valamikor bővítsük a zenekart, de semmi esetre sem hagyományos módon, vagy hangzás irányába.
Miért választottátok ezt a zenekar nevet? Esetleg Prodigy Voodoo Papa c. számának hatása?
Nem is tudtam, hogy a Prodigynek van egy ilyen című száma.. Eredetileg Simon és a Blues Szert’ár néven indultunk, de sajnos azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb helyen a blues szó hallatára lehúzzák a redőnyt, mondván hogy az egy elavult, öreges és unalmas műfaj…
Ezt Hobóék már rég megénekelték: „a blues nem divat holnap kinek kell”. Így lettünk Voodoo Papa Duo. Ez tulajdonképpen egy hangulat név, a voodoo itt az afro-amerikai varázslást jelenti, melyet magában hordoz a blues, illetve az általunk egyik leginspirálóbbnak tartott zenész Jimi Hendrix világában, nótáiban is sokszor találkoztunk vele.
Hogyan működik nálatok az alkotói folyamat? Ki írja a zenét és a szöveget? Esetleg közösen?
Én írom a dalszövegeket és általában a dalokat is, ezután „bekerül a gépezetbe” és elkezdjük közösen alakítani.
Gyakran dolgozunk olyan dalokkal, melyeket már régebben megírtam, csak akkor még nem kezdtünk velük semmit, de van olyan is, ami hónapokig alakul. Zsiga remekül látja és érzi a dalok ívét és szerkezeti egységét, én sokszor hajlamos vagyok elveszni a részletekben.
Milyen arányban szerepelnek a repertoárotokban saját dalok a feldolgozásokhoz képest?
Eleinte csak feldolgozásokat játszottunk, aztán szépen lassan bekúsztak a saját magyar nyelvű dalok. Most egyre több születik, és a közönség hála Istennek pozitívan fogadja őket. Leginkább azt szeretnénk, ha a zenekart a saját dalok kötnék össze a közönséggel.
Mikor tervezitek megjelentetni az első EP-teket? Lesz-e videoklip a dalokhoz?
Eddig két dalt rögzítettünk stúdióban, sajnos a korongon való megjelenés vagy egy videó klip elkészítéséhez komolyabb anyagi tőkére van szükségünk, de egyszer eljön annak is az ideje!
Nemrég a Szimpla kert tehetségkutató programjának különdíjasai lettetek. Milyen előrelépést jelent ez számotokra?
Először is jó érzés ott fellépni, igazi harapós klub hangulat! Több koncert meghívás is született belőle illetve a Szimpla Kert is visszavár minket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Nagyon jó érzés számunkra, hogy kép és hang formájában is rögzítették a „Remete” c. egyik kedvenc saját szerzeményünket, melyet az alábbi linken megtekinthettek:
Hol lehet még hallani titeket idén nyáron?
A nyár még kissé szellős, de azért van néhány meghívásunk már. Példának okáért július 24-én Gyulán a Várszínházban valamint a Perbáli Búcsún is játszunk a Plébánia kertben. Ami még szintén újdonságnak számít az az, hogy elkészült a honlapunk is, ahol két felvett dalt tudtok meghallgatni: http://www.voodoopapa.hu/ Hajrá!
Schranez Rebeka interjúja.
 |
 |
2016. július 4. 06:43