MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Huszonháromszoros hurrá!

Beszámoló a XXIII. Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor első napjáról, 2016. július 25. Hétfő

Huszonharmadszor is összegyűltek hát a zene és a tudni vágyás szerelmesei, hogy eltöltsenek együtt egy felejthetetlen hetet a Tiszaliget ősfái alatt. Sok ismerős, és örvendetes módon: számos ismeretlen arc a gyülekező csapatban, a tanári kar a jól bevált és megszokott, csakúgy, mint a programok, ám a Tábor évről-évre fejlődik, s mi táborozók is hozzácsiszolódunk a változásokhoz, noha sokszor nehéz felvenni a tempót közel egy évnyi kihagyás után. A szervezők, tanárok, mindenkinek örömmel segítenek, a hangszer-kereskedelmi szakemberek pedig, ilyenkor egy hétre elfelejtik a konkurenciát, hiszen egy cél lebeg a szemük előtt: kipróbálva megszerettetni a muzsikálást, akivel csak lehet.

Eltekintve némi közlekedési helyzettől a város határában, kicsiny csapatunk épen, egészben megérkezett a Táborba, nagy volt az öröm, a rengeteg ismerős arc, majd rövid akklimatizálódás után következett Andrásik Remo táborvezető „szokásos” megnyitó beszéde, melyben – hála az első táborozók szép számának – újra és újra ismételnie kellett önmagát, elsősorban a tábor biztonsági szabályai, a tábori etikett és a kiskorúak védelmében kötelező intézkedések tekintetében. Majd megkezdődtek a napi programok, Füstös Bálint gitárkurzusa zajlott a Főépület társalgójában, kellemes teltházzal, előadásában főleg a dalszerzésről beszélt, a dallamok fontosságáról, dinamikáról akár egy kompozíción vagy egy szólón belül. Örvendetes módon Bálint zenésztársai, a Margaret Island zenekar is ott foglalt helyet hallgatósága körében – követendő példa minden zenekarnak!

Innen Hermann János hangtechnikai alapozó kurzusára vezetett utam, ahol a mester bemutatta a könnyűzenei hangtechnikában használatos eszközöket, azok szakszerű használatát, tett egy vicces kitérőt a „hogyan ne használjuk, ne javítsuk” szinte kimeríthetetlen témakörében, s persze nem maradtak el sem a sztorik, sem a vizuális poénok, vicces folyamatábrák sem. Hangtechnikai aspiráns kolléganőmet tudom csak idézni a témával kapcsolatban: „Nagyon jó volt. Hermann Jani nagyon érti a szakmáját, ezért mindenkinek ajánlom, hogy üljön be.” Legközelebb jövőre.

Both Miklós, a Napra zenekarvezetője, énekes-gitáros prímás, zeneszerző külhoni zenei gyűjtőútjainak tapasztalatait osztotta meg hallgatóságával, „Népek zenéje” volt kurzusának címe, aki csak ott volt, mindahányan a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak előadásáról. Gerendás Dani dobkurzusán a végtelen precizitás párosult a dobosként is komponáló jellegű, zeneszerzőien improvizatív gondolkodással, az 1-es nagy előadóban pedig, Varga Ágnes és az InMusic zeneterápiás interaktív kurzusa zajlott ezzel párhuzamosan. A tanárnő megtapsoltatott, megdoboltatott minket, rengeteg fejlesztő hangszert hozott magával, és persze gitárt is, jól rá is húztunk a megadott időtartamra, s arra a konklúzióra jutottunk közösen, hogy érdemes lenne legközelebb talán több alkalomra szétbontani ezt a foglalkozást, hisz a táborozók fogékonyak a témára, melynek kifejtésére bizony, még a másfél óra is szép kevés!

Pély Barna interaktív énekes-gitáros kurzusára, aki csak odatévedt, mint jómagam, nézhetett először bután, mi végre ez a ták-ták-tuták dolog, mely ment hosszú-hosszú perceken keresztül, amikor épp becsatlakoztam. Utána viszont kiderült, hogy megközelítése nagyon is gyakorlatias, az ének közbeni színes ritmusgitár-játékot illusztrálta ezzel a mester, s teljes egészében akkor bomlott ki a koncepció, amikor a fizikailag is két részre osztott hallgatóság a tapssal és a „ták-ták-tutákolással” bizony, nagyon színes és izgalmas poliritmikákat hozott létre, akár egy szigorú négynegyeden belül. Ráadásként Barna eljátszott néhány nagyon hangulatos, jazzes, countrys bluest, csak így, egy szál magában, majd bemutatta felszerelését, Epiphone ES335-ös gitárját és a Marshall erősítőt éppúgy, mint kis pedáljait és a loopert, mellyel előállította saját beatbox-scat alapjait.

Vacsora után a főtéri nagy sátorban a Luckies zenekar hozta korukat meghazudtolóan profi módon a ’70-es évek zenéjét, csodás soundokat csiholtak elő gitárjaikból, a saját dalok is ezt a korszakot idézték. Miután nyomtunk egy spontán zenekari próbát alkalmi csapatommal, még épp időben be tudtunk csatlakozni a Margaret Island koncertjébe a büfében. Az Öröm a Zene díj egykori nyertesei lélekemelően pozitív dalaikkal, egyenként és zenekarként is csodálatosan muzikális produkciójukkal szereztek egy felhőtlenül boldog másfél órát közönségüknek, azaz nekünk, méltó lezárása volt ez egy nagyszerű első napnak… Melyet nem is követhetett más, mint a szokásos jam session a büfében. 

Apropó: Öröm a Zene! Azt tudják Kedves Olvasóink, hogy nagy dolgok vannak készülőben? Az Öröm a Zene mozgalom ugyanis ősztől megnyitja iskoláját Budapesten, nagyrészt a Gitármánia Táborban megismert tanári kar közreműködésével – tehát, ha úgy vesszük: lesz Tábor egész évben! Ennek részleteiről további tudósításaimban értesülhetnek.

Tisztelettel:
Illés Norbert 


 

2016. július 26. 17:39

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA