A holnap hangjai – Kispál Balázs Band
A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti. Most a Kispál Balázs Band tagjaival, Kispál Balázssal, Rohoska Gáborral és Nagyfi Marcellel beszélgettünk, s őket faggattuk a zenekarról, az eddigi friss tapasztalatokról, illetve a terveikről.
Bemutatnátok röviden a zenekart?
Kispál Balázs:
2016 szeptemberében fogtunk hozzá a próbáknak, hogy megelevenítsük a saját elképzelésünket, amely a saját dallamvilágomból és szöveg világomból táplálkozik. Nem csak mint kollégák, de barátok is vagyunk. Tudom, hogy Gabi és Marci megbízható emberek, így jobban el tudom magam engedni zenélés közben, ezért én úgy érzem, számomra ez a dolog egy nagy kincs.
Rohoska Gábor:
A zenekarba Balázs meghívására kerültem be, akivel a Kőbányai Zenei Stúdió diákjaiként ismertük meg egymást. A zeneiskolai évek során Balázst a legtöbbször rockot játszani hallottam, de ebben a zenekarban a finom, lírai játékát is gyakran megmutatja.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Kispál Balázs:
Igyekszem egyszerű dolgokat közölni egyszerű zenében, amit majd az élő koncerten igyekszünk többé kiegészíteni, a még nagyobb zenei élmény megéléséhez. Ezáltal még inkább nagyobb értéket szeretnénk szerezni az élő zenének.
Rohoska Gábor:
A dalokat Balázs írja, a szövegek és a zene első sorban az ő élményeit, gondolatait tükrözik. Ebbe ugyanakkor Marcival remekül beleillünk, hiszen a dalok a fiatalságról és az életigenlésről szólnak. Emellett az élő zene, és az igényes zeneiség terjesztése egyértelműen a céljaink közé tartozik, amiről a koncerteken is számot fogunk adni!
Nagyfi Marcell:
Minél több embert megszólítani a zenénkkel és általuk sok jó élménnyel gazdagodni
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi; mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Kispál Balázs:
Először is a zenekarban számomra mindenki kedves, különleges és egyedi. Másodszor minden szám kicsit más stílusú. Minden ember majd eldönti magában neki mi benne a különleges. Számomra minden dal az, mert az életem útján megtapasztalt érzéseim és emlékeim szállítom bennük. Harmadjára, nekem izgalmas feladat, hogy ezeket a dalokat, ahogy kedvem szottyan átharmonizáljam, vagy ha úgy van plusz részekkel kiegészítsük. Szeretném, hogy az emberek ne a hétköznapi dolgaikon gondolkozzanak. Azt szeretném, hogy az emberek várják a koncertet, mert történhet valami váratlan.
Rohoska Gábor:
A kis létszámú zenekarok, így a mi triónk is lehetőséget ad arra, hogy zenészként egyénenként és csapatban is érvényesüljünk. A kis létszámú csapatokban a felelősség is kevesebb felé oszlik: egymásra nagyon odafigyelve kell együtt mozognunk, hogy megfelelő hatást érjünk el. A kulcsszó tehát az odafigyelés, az egységesség és ezen túl persze a szabadság, ami szintén az alacsony létszámnak köszönhető.
Nagyfi Marcell:
Koncerteken nem feltétlen fogjuk ugyanúgy játszani a számokat ahogy az a stúdiófelvételen van, játszunk elé különböző zenei bevezető részeket (akár improvizálva, a közönséget megmozgatva).
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Kispál Balázs:
Szerintem 10 év múlva nálam a szobában fogunk koncertet adni skypon, amit leadnak majd az arénában kivetítőn. Csak viccelek. Az emberek kényelmesen intéznek mindent a gép előtt, online már jobban fogynak a zenék mint CD-n az üzletekben. Facebookon előadóként te magad tudsz kommunikálni a rajongóiddal bármikor, mindennapos kapcsolatban lehetsz velük, erősebb köteléket is létre lehet hozni, ha valaki ezzel foglalkozik. A világ változik az embernek is változnia kell, persze a legjobb tudása szerint a legjobb irány felé.
Rohoska Gábor:
Magyarországon számtalan tehetséges zenekar van, a jó zene ugyanakkor nem az egyedüli kulcs a sikerhez. Megfelelő arculat, folyamatos minőségi munka és kitartás nélkül nem lehet sikert elérni, semmi sem történik percek alatt. Szerencsére a közösségi média teret enged a feltörekvő zenekaroknak a bemutatkozásra és a terjesztésre. Így a minőség utat törhet magának.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltok?
Rohoska Gábor:
A korábban említett közösségi média sok előadót és zenekart emelt már fel, ugyanakkor kétélű fegyver, hiszen a negatív kritika is hamarabb célba ér. Ettől függetlenül szerintem élni kell a YouTube, Facebook, Instagram és egyéb felületek adta lehetőségekkel. Pozitívumként élem meg, hogy nem kell feltétlenül albumokat kiadni, a zenekarok egy-egy single-el is debütálhatnak, ami ha ötletes, akkor feltámasztja az igényt az adott előadó iránt. A lehetőségek ugyanakkor sok előadót vonzanak, nehéz kitűnni a tömegből.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Kispál Balázs:
Ismerni kell a lehetőségeket, bátornak kell lenni és belevágni. Mindig az energia az idő és a pénz befektetésével, kitartással, hittel kezdődik a siker. Gondoljanak vissza azok, akik először elkezdtek zenélni: meg kellett venni a hangszert, el kellett járni a tanárhoz és az idő csak folyamatosan hozta a sikereket. Sokan élnek a szakmában több lábon, több zenekarban játszanak, tanítanak, zenéket szereznek számítógépes játékokhoz, vagy háttérzenét ilyen-olyan helyekre. Kis éttermekbe járnak muzsikálni, utcazenélnek akár külföldön is, itthon is.
Persze nagyon szerencsésnek is kell lenni, de ha nem hisszük el, hogy vannak lehetőségeink, akkor nem is fogjuk észre venni azokat, mert csak arra koncentrálunk, hogy mi nincsen. Hinni kell!
Rohoska Gábor:
Ez természetesen annak a függvénye, hogy ki hol, hány helyen és milyen zenét játszik. Sajnos a legtöbben nem elég szerencsések ahhoz, hogy kompromisszumok nélkül megélhessenek a művészeti tevékenységükből. Jómagam nem vagyok főállású zenész, egy nagyvállalat sales manager-eként is dolgozom. Néha ugyan komoly szervezést igényel a munka zenéléssel való összeszervezése, de megéri, hiszen így zenei téren nem kényszerülök olyannal foglalkozni, amit nem szeretek.
Nagyfi Marcell:
Igen meg lehet élni. Azon múlik, hogy mennyire vagy szorgalmas és céltudatos.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Kispál Balázs:
Hát csak mesélik az öregek, mi ezt nem is tapasztaltuk milyen volt régen. Olvassuk, hogy itt-ott már a törzshelyek, nagyobb szórakozóhelyek bezárnak. Biztos nincs elegendő bevétel, mert a közönség megkopott. Sokan úgy vélik, hogy a kereskedelmi tévés tehetségkutatók miatt van ez... lehet, hogy ez igaz is, de azt is vegyük figyelembe, hogy megváltozott a közönség, mások az igények, a zene is változik. Szerintem a lényeg ugyanaz marad, hogy a jó hangok nem változnak azok mindig jók maradnak.
A fiatalok pedig ugyanúgy eljárnak bulizni, csak most már jobban megoszlik az, ki hova megy. Koncertre járni egy nagyobb volumenű dolog, mint hogy elmegyünk alapozni, aztán valahol jól megtáncoljuk az éjszakát. Sokan járnak ezekre a szórakozóhelyekre, ez nem azt jelenti, hogy ők nem szeretik az élő zenét! Talán a mi hibánk, hogy nem érjük el őket is
Rohoska Gábor:
Sokan aranykorként hivatkoznak a ’60-as, ’70-es és ’80-as évek rock érájára, ugyanakkor szerintem a zenészek élete sosem volt könnyű. Erre több száz évvel ezelőttről is sok példát olvasni. Sokan alábecsülik ezt a hivatást, és nem látják be, hogy mennyi energia és idő ráfordítást igényel gyakorolni és próbákra járni. A kultúra ápolása egy társadalom közös érdeke kell legyen, de itthon ezt sokan ingyenes, alanyi jogon járó termékként kezelik.
Nagyfi Marcell:
Abból a szempontból mindenképp, hogy az emberek többet jártak el koncertekre, mivel nem volt internet, hogy egy gombnyomásra hallgassák a kedvenc zenéjüket. Persze szerintem élőben hallani a kedvenceidet sokkal nagyobb élmény mint online.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Rohoska Gábor:
Szerintem mindig is voltak és lesznek világszínvonalú, és világszinten ismert hazai zenekarok. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rádiós/videós lejátszások révén az előadót szinte kivétel nélkül mindenki ismeri. A kérdés persze az, hogy az-e az igazi világsiker...
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Rohoska Gábor:
Rendgeteg tehetséges zenész kerül ki a zeneiskolákból, vagy fejlődik autodidakta módon. Sajnos talán több is, mint amennyit a zeneipar el tud tartani. Így az érvényesülés nem csak a zenei tudásról, hanem némi egészséges ön-marketingről is szól.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Kispál Balázs:
A mostani generáció nagyon érdekes, gyakorlatilag bárki megtanulhat a netről bármilyen hangszeren, mert annyi információ van fenn, hogy egy életre elég. Ez látszik is a „zenei utánpótláson”, sokan technikailag nagyon képzettek, fel-le versenyeznek a gitárnyakon, aztán annyira nem tudják mi történik. Ez nagy dolog mert az internet előtt erre nem volt lehetőség. Viszont annyi inger éri ezeket a srácokat, hogy a figyelem megosztottá válik. Nem tudnak koncentrálni 10 percnél tovább, csipog a telefon, megszólal a chat hang, a monitoron kétoldalt 20 reklám hirdetést leadnak. Technikailag sokan nagyon ügyesek és ennek örülni kell, fejben vannak elmaradások én azt érzem.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
Kispál Balázs:
Nagyon szerencsésnek érzem magam, amikor elmegyek egy fesztiválra muzsikálni, azért mert azt látom, hogy az emberek gürcölnek, gyűjtik a pénzt, hogy aztán azt a szabadságot megvehessék, amit a zenészek szinte megélnek minden koncertjükön. Felszabadultabbak az emberek... persze amennyit isznak... na mindegy
Meg ott is tájékozódunk, ismerkedünk, meg rengeteg energia van a tömegben, ami szintén jó érzés.
Rohoska Gábor:
A fesztiválok a hazai könnyűzenei élet talán legmeghatározóbb eseményei, amelyeken nagy presztízs értékkel bír, ha valaki megjelenik. A koncerteken sok érdeklődő hallgathatja meg az embert, akik korábban még nem is hallott róla.
Nagyfi Marcell:
Szerintem nagyon jó dolog! Emberek sokasága gyűlik össze a zene miatt, és ez csodálatos!
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Kispál Balázs:
Ha valakinek fut a szekér, bárhol megtölt egy klubbot és nincs panasz. Ha viszont feltörekvő vagy kezdő a zenekar, persze mindez másképp néz ki. Sajnos nem szokás felújítani a helyeket, és sokan nincsenek tisztába a technikai feltételekkel sem. Mindezt meg lehet oldani kommunikációval, és embert kell vinni aki ért ezekhez a részletekhez.
Rohoska Gábor:
A klubok a fesztiválokhoz képest sokkal kisebb teret biztosítanak. Nagyon szeretem a klubkoncerteket, remek hangulatúak tudnak lenni. ugyanakkor számos klubtulajdonos sajnos kihasználja a zenészeket, lehetetlen anyagi kondíciókat ajánlva.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Kispál Balázs:
Talán ott kezdődik, hogy lelkiismeretes Show-t csináljon maga az együttes. Azután nem árt jobban tájékozódniuk a zenészeknek sem például, hogy hogyan adhatják el magukat, hogy is működnek ezek a dolgok. Tudni kell alkalmazkodni, látnunk kell, hogy mi működik a világban. Kicsit engedjük, hogy a világ is hatással legyenek ránk, s ha ez leülepszik és megfelelő értékekkel bír a zenész maga is, akkor nem fog rosszat alkotni ez egészen biztos. Mindig minden hatással van egymásra. Amiket régen hallgattunk az is a részünk marad, és az új dolgoktól sem szabad elzárkózni. Ha valami elsőre nem is tetszik lehet, hogy huszadjára már szeretni fogja.
Rohoska Gábor:
Szerintem a keresleti és a kínálati oldalnak is változnia kell. A zenészek szempontjából a pénzhiány jelenti a legnagyobb problémát, amin a különböző támogatási programok sokat segítenek. A közönség érdeklődése sok mindenen múlik, és állandóan változik. Ugyanakkor az emberek érdeklődése, és újra való nyitottsága nélkül rendkívül nehéz kezdő zenekarként ismertté válni
Köszönjük a beszélgetést.
Facebook:
https://www.facebook.com/kispalbalazsband/
2017. február 13. 18:07