MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A holnap hangjai – Ruby Harlem

Folytatjuk a megkezdett hagyományt, s az immáron tizedik sorozatához érkező ÖRÖM A ZENE Tehetségkutató 2017-2018. évadának döntőseit mutatjuk be a holnap hangjai rovatban. A sort a Ruby Harlem zenekarral folytatjuk, ők a Fülesbagoly tehetségkutató budapesti fordulóján érdemelték ki az októberi döntőn való szereplés lehetőségét. 

Bemutatnátok röviden a zenekart?

A Ruby Harlem május 10-én volt 1 éves, a műfajt pedig nevezzük indie-soul-nak, amit az afro-amerikai alapokon nyugvó zenék inspiráltak, mint például a soul, r&b, gospel és mindez magyar nyelven történik. Iván Szandra a zenekar alapítója, zeneszerzője, szövegírója, hangszerelője és egyben frontembere is. Nyolcan vagyunk, és a szellős hangszerelések miatt mindenkinek nagyon fontos szerepe van a bandában. A ritmus szekciót Oláh Gabi – Matus Peti – Siklai István képviselik, az egyedi hangzásban nagy szerepe van a vokalistáknak, Eőry Attilának és Kovács Rékának. A fúvós szekció pozan – tromita duóból áll Varga Nóri és Bille Gergő személyének köszönhetően.
Voltak akik zenéltek már együtt a múltban, volt aki ajánlás alapján került a zenekarba, vannak akik most is zenélnek együtt más formációkban. Ez a felállás még nagyon új, de már most nagyon tetszünk egymásnak, ha lehet így fogalmazni.

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?

A célunk megreformálni az itthoni könnyűzenét, új alapokra helyezni a magyar nyelven történő zeneszerzést, becsempészni az emberek életébe a jókedvet, nyugalmat, szeretetet és mindezt minőségi zenén keresztül. Felnőni és ’felvenni a versenyt’ a nemzetközi színvonallal, az amerikai hangzással, ami irányadó és elképesztő szinteken van. Csoda! Legyen magyarul is az! Ezt szeretnénk. Kettes számú cél az angol szövegű anyagunk bővítése és pörgetése külföldi piacon.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

A szerzemények és a szövegek mondanivalója mindenképp ad egyfajta egyediséget a produkciónak, illetve a magyar nyelven történő közönségmegszólítás, ami egy egészen más stílusban történik, mint ami itthon megszokott. Emellett a zenekar tagjai is különleges életfelfogású és pozitív emberek. Ez persze csak akkor válik egyértelművé, ha beszélgettek velünk, de reméljük a zenélésen keresztül is tapasztalja ezt a közönség.

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

Tudatosan nem követünk hazai trendeket, mert újat szeretnénk alkotni, olyat ami még Magyarországon sosem volt és reméljük, hogy nyitott fülű és szívű közönségre találunk.
Már az első dalunk a ’Legyen úgy ahogy nem volt még’ megjelenése után is nagy örömmel tapasztaltuk, hogy van kereslet erre a zenére. A célunk szélesíteni azoknak a körét akikhez ’el tudunk jutni’. Nagyon izgalmas folyamat, imádjuk minden pillanatát.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

Nagyon tetszik a mostani popzenei trend a világban, elképesztően tehetséges előadók vannak favorizálva, világsztár producerekkel és a legokosabb, legkreatívabb management csapatokkal a hátuk mögött. Minden nap le tud nyűgözni bennünket a popkultúra, még ha nem is kifejezetten ez a zenei világ az amiben mozgunk, nagyon inspiráló. A negatív trendek is biztosan pozitívak valakiknek. Minden úgy van jól, ahogy van!

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

Igen, hiszen ez is egy szakma, mindamellett hogy hivatás! Sok területen kell helyt állni és akkor működik. Úgy érzékeljük hogy manapság a zene  a legkisebb tényező ebben és a legfontosabb az, hogy magadat vagy a bandádat egy termékként láttasd, amit szeretnél eladni. Ehhez elengedhetetlen a social media és a folyamatos felszínen levés. Talán ez a legnehezebb mindaddig, amíg nincs egy  digital managere vagy marketingese, sajtósa a zenekarnak. Nagy segítség volt az induláskor az NKA támogatása, tulajdonképpen az elnyert alkotói pályázat nélkül soha nem lett volna meg az első dal és az első lépések.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

Elgondolkodtató, hogy a szerződésekbe mindig bele van fogalmazva, hogy ’milyen állapotban kell megjelenni a koncerten...’ Nehéz kérdés milyen a megítélése a zenészeknek. Mint minden szakmán belül itt is vannak általánosítások, megvan hogy milyen típusú zenészekkel kerüljük az együttműködést. Kevés az a muzsikus, aki megbízható, pontos, jól kommunikál és tiszteli, komolyan veszi magát és ezáltal minket is. Ez azért sajnálatos, mert annál több a tehetség!

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Nagyon sok tehetség van itthon, kérdés az hogy olyan komplex tehetség van e, ami egy világsztár esetében elvárás. Éneklés, táncolás, külső megjelenés, attitűd, mögöttes tartalom, akcentus nélküli angol tudás. Kérdés hogy tud e olyan terméket létrehozni, ami milliók érdeklődését fel tudná kelteni. Van e mögötte egy olyan csapat, aki ezt eljuttatja az emberekhez, vagy van e tehetsége összehozni maga köré olyan embereket, akik ezt megteremtik neki. Kérdés, hogy van e olyan magyar tehetség, aki egyszerűen csak nem limitálja magát, aki elhiszi magáról hogy világsztár lehet. Van e olyan magyar ember, aki hátrahagyja a családját, lemond a magánéletéről, rengeteg áldozatot hoz, mindenkinél szorgalmasabb és állandóan inspirált miközben másokat is folyamatosan inspirál.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Nagy különbség van egy televíziós tehetségkutató között, ami olyan mint egy felvételi egy gyárba, amit Zeneiparnak is neveznek. Bekerülsz egy csapatba, lesznek akik döntést hoznak helyetted elvileg a karriered érdekében. Benned van egy szorongás, hogy vajon jó ez így, hány évre kötötted le magad egy kiadóval, vagy éppen a melléd rendelt zeneszerző eltalálta e a stílusod, aktuális lelkiállapotod. Vagy ellentétben ezzel egy olyan tehetségkutatóban veszel részt, ahol szakmailag hoznak egy döntést, miszerint tehetségesnek tartanak, támogatnak téged, bíznak a zenédben, a szakmaiságodban, a jó ízlésedben és a döntéseidben, szóval tedd azt a nyereményeddel, amit csak szeretnél.  Ezért fantasztikus kezdeményezés a Fülesbagoly! Azon leszünk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a nyereményünkből és a zene valamint a közönség javára fordítsuk azt.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Nagyon fontos, izgalmas téma! A következő generációkban rengeteg potenciál van. Nálunk az átlag életkor olyan 27-28, legfiatalabb és legidősebb tag között 14 év van, ezáltal egészen új világokat ismerhetünk meg egy-egy beszélgetésnek köszönhetően. A tizenéves gyerekek az internet világában olyan irányból tudják képezni önmagukat, ahogy csak szeretnék, ami ügyesen kiegészítheti az egyes iskolákban megszerezhető tudást. Így a határ a csillagos ég! Figyeljük a fiatal zenészeket és várjuk hogy jó kollaborációkba fussunk bele. Illetve igyekszünk mi is inspiráló példa lenni számukra.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

Kettős érzelmeink vannak a fesztiválokkal kapcsolatban. Kicsit úgy tűnik presztízs kérdéssé vált, hogy a bandák hol játszanak. Zenészként akkor nagy élmény egy fesztivál ha akkora nevű produkcióban játszol, ahol tényleg értetek jönnek oda ahhoz a színpadhoz, és extázisban várják, hogy halljanak benneteket. Amennyiben még nem vagy ekkora név, sokkal nagyobb élményt tud nyújtani egy kisebb fesztivál, ahol személyesebb a kapcsolat a közönséggel.

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

Nagyon hiányoljuk a cool-an elegáns, igényes klubokat, ahol akár egy 8 fős zenekart sem probléma kihangosítani, ahol nem csak kreatív, hanem igényes is a berendezés, ahol jó az italválaszték és minőségi ételek vannak. Még Budapesten is nehéz ilyen helyeket találni. 

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

A hazai könnyűzenei élet lendületben van, az alakítóik ténykednek, alkotnak, teszik a dolgukat ez nem is kérdés. Talán a hatalmas előrelépés vagy szintlépés az lenne, ha a régi szereplők mellett teret kapnának az új arcok is. És itt nem a közönség előtt álló artistokra, sokkal inkább a nekik zenéket író emberekre gondolunk. Kicsit az az érzet, amikor bekapcsolsz egy rádiót, hogy 3-4 ember életműve megy különböző énekesek előadásában. Ez így picit unalmas, sokkal több van a magyar zeneszerzésben, mint amennyi hallható belőle. Nagyon jó kezdeményezés, hogy végre Magyarországra is eljutottak songwriting camp-ek. Sok jó kollaboráció és dögös dal születik ennek köszönhetően. Reméljük ez egyre inkább így lesz és azt is reméljük, hogy a rádiók és televíziók egyre felelőségteljesebben döntenek arról, milyen zenéket kínálnak az embereknek, ugyanis hatalmas közízlést vagy épp közhangulatot meghatározó szerepük van az ország életében. 

Köszönjük a beszélgetést.


2018. július 5. 08:36

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA