MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

KISAVAS – Hangfoglalás interjú

Kérdező Danev György, válaszol Papp Dénes és Szilágyi Levente

A KISAVAS zenekar története hosszú évekre nyúlik vissza, stúdióalbum rögzítésére azonban csak most szánta el magát a csapat. Szerepet játszott ebben a fizikai hanghordozók iránti kereslet elmúlt évekbeli mélyrepülése?

P.D.: Nem hiszem, hogy az úgynevezett lemezpiac összeomlása mélyen érintette volna az alkotói folyamatokat a mi esetünkben. Tény, hogy a most napvilágra kerülő Szívrulett c. lemez az első klasszikus értelemben vett albumunk a maga tíz dalával. Ugyanakkor voltak előzmények, 2010-ben a hat dalt tartalmazó Lakossági Underground c. kislemez, 2007-ben pedig egy három számos stúdió demó, a Kisavas elődjével a Bront zenekarral.
Sz.L.: Fontos, hogy szeretnénk az album kézzelfogható lenyomatát is látni, egyrészt kiválóan mutat egy Kisavas lemez a polcon, főleg azzal a borítóval, ami jó barátunk, Kató Tamás grafikus munkája, másrészt koncertek alkalmával sokszor keresnek valamilyen hazavihető emléket az emberek. A Lakossági Underground például kétszáz darab CD lemezen kering ma a világban.

Nyilvánvaló, hogy egy hozzátok hasonló, kiadói háttérrel és menedzsmenttel nem rendelkező rockbandának rettentően nehéz a helyzete manapság Magyarországon, ha lemezt akar készíteni, ezért feltétel nélkül elfogadom, ha azt mondod, kizárólag saját magatoknak, kvázi mementóként készítettétek a lemezt...

P.D.:Számomra a stúdióban való hangrögzítés egyrészt összegzés és egy életszakasz lezárása, ugyanakkor újragondolás, olyan kísérlet, mely eredendően a továbblépést segíti. Van, akinek szakmai kihívás, vagy önmaga megmérettetése, tanulási folyamat, esetleg exkluzív buli. Bárhogy is, egy ilyen alkalom mindenkit személyében érintetté tesz. A lemez kapcsán közös alapállásunk volt, hogy ingyenesen elérhetővé tesszük a felvételeket és az is, hogy megpróbáljuk eljuttatni a lehető legtöbb helyre bemutatásra, mind a szakma, mind a közönség felé. Nem tudom, milyen fogadtatásban részesül majd ez a lemez, lesz-e valamiféle visszhangja, viszont azt tudom, hogy miközben készítettük, nagyon sok ember volt segítségünkre a legkülönfélébb formában, akik ilyen módon mindig új lendületet adtak a folytatáshoz, ezúton is köszönet érte.
Sz.L.: Én erre azt mondanám, hogy saját magunknak mindenképpen készítettük, és hogy rajtunk kívül ki tudja még szeretni, a dalokon és a felvételen múlik. Az biztos, hogy szeretnénk lehetőséget adni minél több embernek, hogy meghallgathassa és eldönthesse, hogy tetszik-e neki.
Nem oly’ rég olvastam valahol egy humoros, ám nagy igazságot tartalmazó tézist, miszerint a magyar zenész félmilliót költ a hangszerére, 100 km-t utazik saját pénzén, majd keres tízezer forintot. Biztos vagyok benne, hogy Ti is ezt az utat járjátok, cáfolj meg, ha nem! Ilyen körülmények közepette mennyire nehéz olyan koncerteket szervezni, ahol nem Ti fizettek azért, hogy játszhattok?

P.D.: Valóban nem egyszerű a helyzet, bár valószínűleg soha nem volt az. Mostanában a más városokban tanyázó zenekarok közötti csereprogramokban látok némi fantáziát, ami két közös koncertet foglal magában, egyszer a zenekar vendég a másik banda városában, és teszem azt, kap utazási támogatást, máskor házigazda a sajátjában és szerez a vendégnek útiköltséget, ilyesmi. Hasonló apropóból játszottunk már a Hangerilla és Apollogika zenekarokkal, most pedig a Kuttya zenekarral van hasonló tervünk.

A zenétek hallatán a ’90-es évek közepén bátran tippeltem volna, mennyien járhatnak a koncertjeitekre, manapság azonban eleve nem számít divatosnak ez a velős gondolatokat tolmácsoló, intellektuális vizeken evező alternatív rockmuzsika, így Téged kérlek, hogy nyilatkozz erről!

P.D.: A divat múló szeszély, trendek jönnek-mennek, egyszer eltűnnek, máskor újra divatba jönnek rég eltemetett formák. A felszín mozgása, kortünetek kavalkádja, üzleti érdekek hálója. A mi dolgunk szerintem elsősorban az, hogy belső figyelmünket tökéletesítsük, és az ott tapasztalt változásokhoz igazítsuk a zenekar dolgait. Ahhoz pedig, hogy kiderüljön, van-e manapság tömeges igény ilyesféle muzsikára, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy széles körben megismerjék az emberek. A közönség? Hazai pályán növekvő, hűséges bázisunk van. De például nagyon jó visszajelzéseket kaptunk nemrég Debrecenben is.

Mennyire lehet határozott kontúrokkal körülrajzolni, hogy mely réteg alkotja a Kisavas közönségét? Jó irányba tapogatózom, ha elsősorban az egyetemi klubok kordnadrágos bölcsészhallgatóira gondolok?

P.D.:  Egyelőre sokszínűséget látok a közönség sorai között, legalábbis, ami az életkort és az öltözködést illeti.
Sz.L.: Hazai pályán tényleg teljesen vegyes a közönség. Miskolcon kívül pedig többnyire az adott hely, vagy vendégül látó zenekar törzsközönsége határozza meg. Ezért volt jó például nem rég Debrecenben a Vad Fruttik előtt, korábban a Kispál és a borz, vagy a Quimby előtt játszanunk, mert így az ő népes közönségükhöz is eljutott valami a Kisavasból.

Beszéljünk kicsit konkrétabban a zenéről! A dalszerzés feladatait általában hogyan osztjátok el egymás között?

P.D.: Mindenki a saját szerepét játssza a saját hangszerén, ennyire egyszerű.
Sz.L.: Annyit azért érdemes elárulni, hogy a szövegek és a dalok alapötletei Dénestől származnak. Többnyire ezeket bontjuk ki együtt a próbákon.

A zenekar tagjai azonos kultúrkörből érkeztek, vagy a Kisavas egyfajta olvasztótégely számotokra, melybe mindenki beledobja a saját hatásait?

P.D.: Mindenképpen a második, közös varázslat.
Sz.L.: A jelenlegi felállás egy tudatos koncepció eredménye. Dénes és én lassan nyolc éve zenélünk együtt, Jobbágy Bence, a gitárosunk és zenei producerünk, illetve Czirják Tamás, a dobosunk nagyjából másfél éve csatlakoztak. A Szívrulett elkészítésébe már együtt fogtunk bele.
Mely hazai és külföldi zenekarokkal érez lelki rokonságot a Kisavas?

P.D.: Én nem tudok ilyenről, talán meg kéne kérdezni a többieket.
Sz.L.: Lelki rokonságról én sem tudok, nem igazán van olyan példakép a sok kedvenc zenekar közül, aki a Kisavas megteremtése közben a szemünk előtt lebeg, vagy lebegett. Az pedig, hogy az elkészült felvételek alapján, vagy egy koncert hallatán milyen más zenekarhoz hasonlítanak, nem tudom. Valójában a zenei stílusunk pontos helyét sem sikerült meghatározni a pop/rock horizonton.

Mik a csapat rövid- és hosszú távú céljai?

P.D.: A rövidtávú cél az új album terjesztése minden fórumon, hogy az emberek tudjanak létezésünkről. Lemezbemutatás és –kritika papíralapú és internetes magazinokban, folyóiratokban. Pár számot szeretnénk bejuttatni néhány rádióba, és persze interjúkat adni, amilyen ez is.  És ott vannak még a videoklipek, koncertek, ami nagyon fontos, és egy csomó más dolog, ami most nem jut eszembe. Ha pedig hosszabb távú célokra gondolok, mindig egy következő albumot látok.

Meg tudnád fogalmazni, mi a Kisavas üzenete, mire predesztináltatott a banda?

P.D.: Évek óta foglalkoztat a dolog, de nem kerültem közelebb a válaszhoz. Viszont szeretném azt hinni, hogy aki hallgatja a dalainkat, annak valamiképpen segíti majd az életét.

Sz.L.: Én a magam részéről annyit tudok, hogy utoljára általános iskolában jártam bárkivel is nyolc évig egy osztályba és Dénessel ez a majd’ nyolc év egy kicsit olyan, mint az volt. Egy nagyon egyszerű, félig akusztikus, ütős nélküli trióban játszottunk életünkben először nyilvánosan. Egy az akkor játszott dalok közül a Szívruletten került először rögzítésre. Azok a tapasztalatok, amelyeket ez idő alatt a zenekar kapcsán szereztem, és a lehetőség, hogy ennyi idő távlatában láthatom, hogy vannak maradandó és elmúló dolgok, az én életemet mindenképp segíti.

2014. július 9. 07:56

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA