MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

WINGER - Jobb napokban bízva (első rész)

A válogatott zenészóriásokból álló Winger hosszú kihagyást követően örvendeztette meg ismét híveit azzal, hogy új stúdióalbumot készített. Az egykoron több millió lemezt eladott amerikai kvartett április 18-án rukkolt elő hatodik lemezével, mely a korábbi Winger művekhez méltó módon, változatosabbnál változatosabb dalokkal, és sziporkázó hangszeres játékkal szórakoztatja a komoly, érett hard rock muzsika kedvelőit. A Better Days Comin’ címet kapott alkotás kapcsán Kip Winger énekes-basszusgitáros, Reb Beach gitáros, Rod Morgenstein dobos, és John Roth gitáros egyaránt nyilatkozott magazinunknak, mind általánosságban, mind az őket érintő, specifikus kérdésekben.

Kip Winger, a hajtóerő

Köztudott, hogy elképesztően hatékony párost alkotsz Reb Beach gitárossal. A Karma lemez anyagát 10 nap alatt írtátok meg, de a friss korong dalainak megalkotása sem tartott tovább két hétnél. Különböző mentalitású emberek hogyan lehetnek együtt ilyen eredményesek?

Tény, hogy totálisan különböző emberek vagyunk, én munkamániás vagyok, Rebet viszont csak a sör érdekli... (nevet) Eltérő a habitusunk, a látásmódunk, a munkamódszerünk. A kezdetekkor rengeteget harcoltunk egymással, de idővel összecsiszolódtunk, megszoktuk egymás rigolyáit, egyszóval megkötöttük azokat a kompromisszumokat, melyek szükségesek egy hosszú távú kapcsolat egészséges fenntartásához.

Az új album szövegei mind tőled származnak?

Nem teljesen, ugyanis az egyik régi cimborám, a hajdani Kix basszusgitáros Donnie Purnell ezúttal is belefolyt a munkába, csakúgy, mint a Karma lemeznél. A lényegretörőbb szerzemények, tehát a Rat Race, a Midnight Driver és a Queen Babylon szövegeit hozta Donnie, szinte teljes egészében.

A saját szövegeidhez honnan merítesz inspirációt?

Minden inspirál, amit magam körül látok, amit megtapasztalok. Egyedül az számít, hogy a tematika elég fajsúlyos legyen, meg tudjon pendíteni bennem valamit. A Better Days Comin’ szövegei is különböző témákat boncolgatnak. Akad nóta végeszakadt párkapcsolatról, ez a So Long China, ami egy valódi búcsúzós dal, aztán olyan, személyes érzéseken, a saját belső vívódásaimon alapuló szerzemény, mint a Storm In Me, és sok más jellegű téma. A Tin Soldier a poszt-traumatikus sokk témakörét járja körül, természetesen a háborús veteránok szemszögéből nézve. Ez egy roppant nehéz, elgondolkodtató dal, de vannak a lemezen kevésbé borús pillanatok is. Például a címadó tétel, ami kimondottan bizakodó hangvételű. Ezt a nótát az utolsók között írtuk.

Nagyon kedvelem azt a kesernyés cinizmust, amit sok szövegedben érezni. Cinikus embernek tartod magad?

Egyértelműen. Nem is lehetnék szkeptikusabb a való élettel kapcsolatban. A munkát halálosan komolyan veszem, ha dolgozni kell, akkor nem ismerek tréfát, minden egyéb azonban végtelen cinizmussal tölt el. Sok irigylésre méltóan jó dologban volt részem, de a rosszból is kijutott bőven, e kettősség pedig arra sarkall, hogy fenntartással kezeljek mindent, akár pozitív, akár negatív.

Az európai Winger hívek komoly csalódásként könyvelték el, hogy idén csak néhány helyen léptek fel errefelé, a rendes lemezbemutató turné elmarad…

Hidd el, mi sem örülünk ennek. Az európai koncertszervezők valamiért nem látnak fantáziát a Wingerben manapság. Németországban 2000 dollárnál többet nem kínáltak, ami egész egyszerűen nevetséges összeg, a szükséges kiadásainkat, a felszerelésünk szállítását sem fedezi. Tárgyaltunk magyar promoterekkel is, sajnos eredménytelenül. Angliában, Olaszországban és Bulgáriában viszont sikerült olyan feltételekkel szerződéseket kötnünk, melyek elfogadhatónak bizonyultak számunkra. Tudod, engem nem érdekel a pénz, az egzisztenciát már réges-rég megteremtettem magamnak. Nem csinálnék belőle gondot, ha ingyen kéne játszanom, a zenésztársaimtól azonban ugyanezt nem várhatom el, ez ilyen egyszerű.

Tavaly év elején a Colorado Symphony Orchestra részvételével több nagyzenekari koncertet adtatok az első Winger album 25 éves évfordulója kapcsán. Fel is vettétek e bulikat?

Igen, de a felvételek nem lettek az igaziak. Rossz volt a keverés, a szimfonikusok nem érvényesültek megfelelően a mixben. Mozgatja a fantáziámat az effajta együttműködés, mert a dalainkból izgalmas dolgokat ki lehetne hozni, a nagyzenekari hangszerelés új távlatokat nyithatna. Meg kellene találnunk a megfelelő, vállalkozó szellemű zenekart. Örömmel dolgoznék magyar szimfonikusokkal… A baj az, hogy engem nem ismernek elegen. Sting bárhová odamehetne, a zenekarok egymást taposnák a lehetőségért, nekem viszont meg kell győznöm őket, fel kell keltenem az érdeklődésüket ahhoz, hogy komolyan vegyenek.

Szólóban manapság jóval kevésbé tűnsz aktívnak, mint mondjuk a 2000-es évek elején. Vannak azért terveid egy esetleges negyedik önálló stúdiómunkát illetően?

Már készül a lemez, és nagyjából ugyanolyan lesz, mint az eddigiek. Az előző anyagokon sikerült kialakítanom egy markáns világot, amitől nem áll szándékomban eltérni. Ezen kívül két komolyzenei kompozíció is várható tőlem ebben az évben. A szólócuccaim sokkal mélyebbek, mint a zenekari Winger produkciók, azok csupán szimpla rocktémák…

No, de milyenek! Azért kevesen voltak képesek egy olyan mesterműre, mint az 1993-as Pull album, ami a rocktörténet meghatározó, igaz, széles körben kevésbé ismert alapköve…

Látod, ez itt a kulcs, ez a baj a Wingerrel. És mégcsak nem is orvosolható ez a probléma, hiszen ma már, a zeneipar összeomlása után hiába próbálkoznánk szélesebb rétegek felé nyitni…

Hogy érzed, megtaláltad már a lelki békédet?

Á, dehogy! Úgy ’93 körül, Santa Fében nagyon közel voltam hozzá. Aztán meghalt a feleségem, és 10 évembe került, mire kihevertem, és talpra álltam. Már nincsenek illúzióim az élettel kapcsolatban…

folytatjuk...

2014. augusztus 18. 07:29

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA