MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A legkedvesebb felszerelésem…Vághy Tamás

Nagyon őrültem a felkérésnek, hogy írjak a kedvenc felszerelésemről. Aztán rájöttem, hogy ez egy mindenre való zenésznél egy pillanatnyi szkennelés. Legalábbis nálam az aktuális szerelmek mindig változnak, leszámítva a feleségemet. Az embert mindig elvarázsolja és hisz abban, ha rátalál valami új szintire, kütyüre és azt használja színpadi vagy stúdió körülmények között, akkor mindig érkezik a sugallat, hogy „végre teljes a szett”, és a „meg van amit kerestem” stb. De mindig jön valami más, ami elcsavarja az ember fejét és vesz új irányt a rajongása.

Életkoromra való utálás nélkül, már több körös vagyok. Kezdetben hittem az egy szintiben, ami legyen workstation és ezt egészítette ki egy Atari számítógép, Cubase 1.0-val. Ezt később megfejeltem egy sampler-rel, ami teljessé tette a midi-audió egységet, melyet boldogan írtam össze egy magnókazettára. Ebben tudtam hinni és könnyű volt vele dolgozni mind otthon és a színpadon egyaránt.

Mint zongorista egy dolgom nincs, zongorám. Jelen esetben ez változni látszik, hisz az akusztikus hangszerek iránti vonzalmam erősödik. Érdekesség, hogy a legkedvesebb felszereléseim között mindig szerepelt régi Vermona orgona. Ebből sikerült igen szép mennyiséget összeharácsolnom. A „DDR” sound összetéveszthetetlen egyszerűsége és átütő karaktere mindig kedvencem volt. Ez a gyűjtemény igencsak megkopott már, de azért állandó szereplő maradt a Piano-strings „szinti” vagy az ET 6-2 orgona, nem beszélve a Vermona régi és egyetlen szintetizátora. Mindemellett található még a palettán régi Casio szinti amelyből a legkedvencebb a PT-10-es, ami megegyezik a VL-1-el számológép nélkül. Aki nem ismerné, ezen született meg a méltán ismert „Da-Da-Da“ című világsláger.

Természetesen a régi berendezések mellett előszeretettel használok ma készült szintiket is. Először Yamaha szerelemes voltam, aztán átszerelmesedtem a Korg hangszerekbe. A mai napig az alapokat Korg szintik adják, jelenleg otthoni mindenes egy M3 modul. Tudom ízlések és pofonok... de nekem a zongorától az ambientes padokon át a vonósokig minden tetszik benne. A billentyűzet tekintetében viszonylag igénytelen vagyok, de a régi Yamaha KX-88-ast soha az életben nem cserélném le semmire. A mechanikája annyira eredeti és játszható, hogy ezért nem vettem soha pianínót. Nemrég sikerült beszereznem a kisebbik testvérét is, ami ugyan nem kalapácsmechanikás, de kényelmes, igazi szintis érzés rajta muzsikálni.

Jelenleg az Anna and the barbies zenekarral játszom, ahol az utolsó lemez munkálatai előtt domborodott ki az analóg szintik iránti szerelem. Kedves gyerekkori barátom jóvoltából került hozzám anno egy Korg MS-10-es, amely sokáig a polcomon állt mert nem kapcsolt be. A javítás után kapott el a gépszíj és lett a lemez egyik meghatározó alkotóeleme. Ezt kiegészíti egy Moog Sub Phatty, erről inkább nem írok semmit hisz nem kell. Ez a két szinti folyamatos szereplője lett a koncerteknek is. Az alap pedig egy piros színű, nagyon fontos, hogy piros színű Korg M50. Ezen jönnek a rhodes, hammond és zongora hangszínek, a többi pedig az analógokból, feltéve ha sikerül betekerni a potmétereket a megfelelő helyükre. A Moog nem igényel semmilyen effektet, az MS-10 egy Vox Double Deca Delay pedálon keresztül modifikálódik. A piros, ismétlem a piros M50-esen pedig egy Vox Delaylab teszi a dolgát. Ezen kombó lazán fogalmazva is „kiadja”, és tesz elégedetté és boldoggá minden egyes koncerten.

2015. március 31. 06:03

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA