Életképek - Heffner Attila
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Ez egy nagyon bonyolult kérdés... Népes családomat próbálom éltetni, s magamat rendben tartani, szeretnék megmaradni örök lázadó, fiatal művésznek. Belaktam már Magyarországot, laktam már tucatnyi régióban, bejártam Európát is, most - 49 évesen- hazaköltöztem szülővárosomba, Miskolcra, ahol egy komoly ROCKSZÍNHÁZAT is megálmodtam, melyben saját – Pozsgai Zsolt drámaíróval közösen alkotott – rockoperáimat és más, komoly zenés színházi darabokat is bemutathatunk. Vállalkozó vagyok, 10 éve komoly, szakrális dobokat készítek, mellette zenéket szerzek, filmeket csinálok saját kis stúdiómban, az AURA MULTIMEDI DIA LABOR-ban. Itt Miskolcon próbálom összeterelni a miskolci zenészeket, ugyanis létrehoztam a MISKOLCI ZENÉSZ KLUBOT, ezt nagyon komolyan gondolom, keresem az élő, állandó klubhelyet, nagyon sok ötletem és tervem is van ezzel a KLUBBAL kapcsolatban. Már ötszázan vagyunk tagok! Párhuzamosan mindezekkel egy érdekes spirituális TV csatornát is elindítottam, melynek hetente egy adását szerkesztem, alkotom, a téma általában az egészséges életszemlélet, a szennyestől igyekszem letisztítani a fényes köveket ebben a televízióban. Közben kisgyermekeket nevelek, járom a Bükköt, főzök, mosok, takarítok, éjjel figyelem a csillagokat, nappal felhőket festek az égre, van feladat bőven...
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
16 zenei albumom van most éppen, 25 óra zene egyfolytában, ha valaki felteszi MP3 lemezemet a lejátszóra. Én már nem nagyon használok lemezt, feltöltöttem az összes művemet az ONEDRIVE-ra és azon keresztül lehet megvásárolni és letölteni dolgaimat. Harminc év alkotás gyümölcsei... Saját szerzeményeim, általában az összes hangszeren is én játszom ezekben, énekelek is, szövegeket is írok, valamint novellákat és kis okoskodós tanulmányokat is létrehoztam. Három komoly, „egész estés„ rockoperát alkottam, van olyan is, ami még bemutatásra sem került, tervezem a bemutatását, nagyon aktuális ma is, a JELENÉSEK KÖNYVE ROCKORATÓRIUM-ról van szó.
A Barbárok rockoperám az idén 20 éves, ennek ismételt bemutatását is tervezem. 1980 óta, gyakorlatilag folyamatosan teremtek, akkor is, ha kevés helyre hívnak zenélni, akkor is, ha nem játsszák a dalaimat a rádiókban. Én készen állok a „csapból is folyni”, de egyáltalán nem zavar, ha csak egy periférikus réteg használja az alkotásaimat. Én úttörő típus vagyok, nem zavar, ha lemásolnak. Annak idején mi voltunk az elsők, a Kormorán és Barbaro után, akik FOLK ROCKOT kezdtünk el játszani, magyar népdalokkal, ma mégsem vagyunk ismertek. A Holdviola, a Nox, a Motiva és sok- sok rockcsapat mintázta le dolgainkat és egész ügyesek, tudnak boldogulni. A dobkészítési módszereimet is lemásolták sokan, nem zavar, ha utánoznak, jól áll nekem... Teremtéseim egyébként helyettem beszélnek, nem kell, hogy magyarázzam, miért vagyok tehetséges, miért érdemes rám odafigyelni. Egyébként 8 hangszeren zenélek, énekelek, dobolok, torok-énekelek, gyógyítok, segítek, hatalmas mappám van, itt vagyok: nyitott vagyok a világ elvárásaira. HA kellek, akkor alkalmas vagyok arra, hogy akár mentora legyek azoknak, akik törekednek az ismertségre és el tudok tehetséges embereket is indítani az ÚTON. 35 éves tapasztalatom, tudásom van, ha kell, állok elébe a kihívásoknak.
Az 1980-ban alakult SWETTER zenekar már sajnos nem működik, 2008 óta nem játszunk együtt, bár dalaink fent vannak az interneten. De tervezek egy 35 éves jubileumi koncertet itt Miskolcon.
Önálló művészként működöm 1990-től, saját Youtube-os WORLD MUSIC csatornámon is 80 videóval vagyok fent, sok százezer letöltéssel. Bejártam Európát és ezer, saját kézzel készített sámándobom működik a világban. Szeretnék egy komoly, új zenekart is létrehozni... Egy Petőfi versmegzenésítésen is dolgozom évek óta, a TÜNDÉRSZÍNHÁZ évtizedek óta gyermekdarabjaimat mutatja be, ezt a dolgot is szeretném fejleszteni.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Nem szeretnék politizálni, de mégis muszáj... Sajnos nincsen jó véleményem arról, ami ma zajlik drága kis hazánkban – például a zenei piacon. Tudatosan vannak a tehetséges művészek lenyomva, ellehetetlenítve, mind a filmes, mind a zenei létformákban. Bár, akik ügyesek, azok a jég hátán is elélnek, nyitnak a nyugat és kelet felé és az INTERNET segítségével elég jól tudnak boldogulni. Szerencsére ki vannak nyitva az ajtók a VILÁG felé: ha ügyes vagy, felfigyelnek rád és sikeres lehetsz. A konzervatívak és a maradiak, az önsajnáltatók pedig sajnos csak vegetálnak, haldokolnak, vagy elmennek közmunkásnak 40 ezerért... Ha nem tudsz a mostani modern, virtuális rendszerben működni, akkor véged van. Ha ügyes vagy és nyitott, akkor mindig van egy kiskapu, valami lehetőség az érvényesülésre. Ez nem csak „hazai”, hanem világjelenség.
A „zeneiparról”... Az ARTISJUS – szerzői jogvédő egyesületben hiába vagyok tag, hiába vagyok itt jegyzett zeneszerző, kb. 25 éve, mégsem érzem, hogy AZ ÉN ÉRDEKEIMET KÉPVISELNÉK, nem kérdeznek meg semmiről, önállóan döntenek és osztanak is. Nem tudom, miért hívják ezt a dolgot egyáltalán még EGYESÜLET-nek? Tucatnyi pályázatot beadtam az Artisjushoz, és a NKA-hoz is, s egyiken sem kaptam támogatást, pedig hat gyerekes apa vagyok és még a szociális alapból sem kaptam segítséget az elmúlt években - például tűzifára. Kérdem én: ha egy hatgyermekes zeneszerző nem kaphat támogatást, akkor még mi kell ehhez? Akkor ki kaphat?
Sem a filmes szakmában, sem a zenész, vagy színházi szakmában sincs lehetősége a fiataloknak és a középkorúaknak sem: KITÖRNI és BEMUTATKOZNI! Van egy olyan réteg, aki folyamatosan a mindenkori politikai elit támogatását élvezi, s a csapból is folyik, a filmekben is csak őket látjuk szerepelni, a KIADÓK is csak őket karolják fel, a többiek pedig kint rekednek rendszeresen mindenen. Szerintem hasonlít a mai társadalmi helyzet, az egykori KÁDÁR rendszerhez, bár ideológiailag úgy tűnik, mintha teljesen másról szólna minden. Van, aki nagyon belefér az elvárásokba, van, aki csak próbálkozik a pedálozással, de a legtöbben már teljesen elfordultunk ettől az egész rendszertől, csendesen fizetjük az adókat és reménykedünk, hogy jön egy sokkal szebb és igazságosabb JÖVŐ!
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
A negatív trendeket az előbb elmondtam, a pozitív pedig az, hogy minél nehezebb a helyzet, annál leleményesebb és ügyesebb emberek törnek elő a semmiből. Nagyon jó fiatal és idős magyar zenekarok és zenészek vannak, imádom őket! A mai világban már nem csak a helyi másik zenekarral kell versenyeznünk, mert az INTERNET miatt olyan magasra került a mérce, hogy egyszerre kell tudni videót szerkeszteni, hangmérnökösködni, honlapot, dizájnt tervezni, s persze több hangszeren zenélni, énekelni, s még divatosan öltözködni is tudni kell, mindezt egy személyben.
A zenész mára polihisztorrá vált, a folyamatos nehézségeknek köszönhetően. Ez jó dolog. A videókat néző kölykök nem is tudják, hogy mekkora pénzeket ölnek egy amerikai sztárvideóba, s nekünk – itteni, hazai tehetségeknek – milyen nagy megerőltetés összekaparni a pénzt egy versenyképes, fillérekből összetákolt videóra. A pozitív az, hogy működünk, egyre jobbak vagyunk, s lenyomjuk a nyugatot tudásban, lelkesedésben, lélekben, érzékenységben. Mi magyarok mindig is KELET és NYUGAT MIXE voltunk, mindkét oldal erényeivel fel vagyunk vértezve. Igenis vannak nagyon jó dolgaink, kitűnő énekeseink, hangszereseink, jazzistáink. A népzenészeink bárkit lenyomnak a Földön - tudásban!
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Ismervén az európai országok lakóinak helyzetét, a különböző anyagi lehetőségeket, szerintem Magyarországon szinte minden átlagos polgár „büntiben” van évtizedek óta, így a zenészek is. Legtöbben a KISPADON ülünk, még a nagyjaink is. Dolgoztam együtt például Janicsák Pistával, Nagy Feróval, Slamóval, sorolhatnám még, de úgy látom, ők sem nagyon kapnak elismerést, fellépési lehetőséget. Nincsenek ilyen témájú TV műsorok, a lottóshowban egyébként meg kinek van kedve fellépni két húzás között? Nincsenek ma már jó műsorok, minden a politikáról szól, és elhitetik, hogy minden rendben. Vannak, akik nagyon jól élnek ebben az országban, de az egyébként tehetséges tömeg, a béka segge alatt kínlódik, akár a művészeket, akár más rétegeket vizsgálunk. Kb. 1 millió ember hagyta el a magyar földet, és szerencsét próbált máshol, szerintem elég nagy sikerrel... Én nem látom ezt olyan nagy bajnak, mert úgy gondolom, hogy a MAGYAROKNAK az a dolga, hogy „MAGÁRASZTÓKÉNT” rajzanak ki a világba, ontsák a „MAGOT” szerte a Földön. Ez a spirituális küldetésünk. Aki itthon maradt, az nehezebb helyzetben van, de ontja a MAGOT ő is, nagy segítség ehhez az INTERNET. Senki sem kerülheti el a VÉGZETÉT, FELADATÁT, KARMÁJÁT, én sem. Én is időben váltottam, s így eljuthattam sok távoli országba is, ahol több száz dobot készítettem, s koncerteztem, tanítottam az elmúlt évtizedben.
Sok lábon állok, zenélek is, előadásokat tartok, különleges hangszereket készítek, gyermek műsorozom, tanítok, gyógyítok, filmes vagyok, hangoskönyveket, stúdiófelvételeket készítek immáron 20 éve.
Az eredeti kérdésre a válaszom: igen, én ebből élek, s népes családomat is ebből tartom el! Szabad vagyok, nincs emberi főnököm... Nem élek nagy lábon, de nem éhezünk! Simán a zenélésből szerintem csak nagyon kevés ember tud megélni. A magyarok és a székelyek kecskebogyóból is tudnak szaloncukrot készíteni, ennek köszönhetik a túlélést a mindenkori idióta világban. Aki ügyes, kreatív és pozitív, lelkes és TUDÓ, az ÉL, megmarad, ez a TÖRVÉNY, a többiek pedig lemorzsolódnak...
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Jogdíja annak van sok, akinek játsszák a számait a rádiókban és tévékben. De ez korántsem a tehetségnek köszönhető, pénz, pénz és pénz, valamint felsőbb körökben való ismeretség és jó születési képlet és jó származás kell hozzá. Szerintem alapvető csalás a YOUTUBE – nézettség is, mert nem gondolnám, hogy össze lehet hasonlítani például a magyar, dalonként 35 milliós nézettséggel rendelkező televíziós személyiségeket a két- háromezres nézettséggel bíró jazz virtuóz zseni, magyar alkotó, tiszta lelkű zenész emberrel. Előbbiek jöttek a semmiből, aztán befutottak. Telenyomták őket pénzzel és ők lettek a CELEBEK. Így tehát a kérdésre nem tudok általánosságban válaszolni, valakinek dől a pénz a fellépésekből, valaki meg éhen hal. Ma az ismertséget és a nézettséget a YOUTUBE PORTÁL mutatja. Szerintem pénzzel, vagy egyéb ármánnyal tudják egyes előadók elérni azt, hogy úgy tűnjön a nagy kereső és megosztó portálokon, mintha valóban nézettek lennének.
Van egy „DOBOLÓS KLIPEM”, amit kb. 300 ezren töltöttek le, s évekig emelkedett a nézettség, aztán egyszer csak megállt a dolog... Világszínvonalú dobolás van rajta, s mégsem növekszik az „eladás”. Aztán jön a „NÉZÉSÉT meg A JÁRÁSÁT” hirdető üzletember és produkál pár hónap alatt 30 millió megtekintést, átlagban minden magyar háromszor megnézte - ezek szerint... Szerintem ez az egész dolog teljesen hamis, és szót sem érdemel az egész. MATRIX, nem a valóság, ami látszik. Olyan, mint a futball, vagy a pártokra való szavazás - a háttérből egy láthatatlan gépezet irányítja saját előnyére a dolgokat.
Szó sincs azonban arról, hogy „savanyú a szőlő”, nem cserélnék soha egyik aktuális celebbel sem, nagyon ügyes fickó vagyok, mindenért becsületesen megdolgoztam, a klipjeimet valós és műértő emberek lájkolják, illetve töltik le.
A jogdíjakról pedig annyit: volt olyan, hogy a tévékben játszották a szerzeményeimet, filmzenéimet, mesezenéimet, s akkor évente ez nagy segítség volt a családomnak, akár százezres nagyságrendben is kaptam jogdíjat, azóta – bár semmivel sem lettem rosszabb zeneszerző – de ha 20-30 ezer forint áramlik be a családi kasszába évenként, akkor sokat mondok. Ha szerepelnék a DUNA TV-ben, vagy a zenei adásokon, játszanák a dalaimat a rádiókban, akkor egész szépen meg tudnék ebből élni. Az egész egy nagy ármány, ha valakit előtérbe akarnak helyezni, akkor az jól keres, ha sokat dumál, elégedetlenkedik, akkor éhen halhat gyerekestül. Én a sokat dumálók és kritikusok táborába tartozom.
Bizonyára a koncertekből is jól meg lehetne élni, ha lennének ilyenek. Sajnos nincs sok lehetőség, vannak a fesztiválok és a PUB-ok. Sokan ebből élnek, és nekik működik a dolog, másoknak ez sem megy. Az önálló koncertek számomra mindig gyanúsak. Nagy nyelv, jó születési képlet, jó „lökők” kellenek ahhoz, hogy valaki eljusson oda, hogy hazavigyen egy fellépésről több százezret. Ha van befektető, aki finanszírozza a veszteséges produkciót, a reklámot, a rádió és tévé-sugárzásokat, óriásplakátokat és az INTERNETES reklámokat évekig, akkor előbb–utóbb a tömeg „bekajálja” a történetet és elmegy a koncertekre. 3-4 év után akár nullszaldóra is ki lehet hozni a dolgot, vagy nyereséget is produkálhatunk. A befektetés egyébként tízmilliós nagyságrendű. Nagyon kevés embernek adatik meg, hogy a semmiből előteremjen egy ilyen szponzor, aki a zsebébe nyúl. Az általános az, hogy ma már hobbi a zenélés, és sokszor még a sört és az útiköltséget sem fizetik ki egy komoly klubzenekarnak, vagy egy előadónak. Mindenki maga fizeti, hogy zenélhessen. Ez a zenészek RÉMÁLMA... Hogy „fizessek azért, hogy felléphessek”. Ha ügyes vagy, akkor kiadod a saját CD-t és legalább nem veszteséges a dolog, vesznek pár lemezt a fesztiválon vagy a rockkocsmában tőled és így nem teljesen lesz mínuszos a fellépés! Szerintem ezért ezen az egész mai könnyűzenei rendszeren VÁLTOZTATNI KELL! Rendszerváltásra van szükség -végre...
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Szerintem sokkal jobb volt a megítélés régen. Én még jártam az „ARANY IDŐKBEN” Rock-FÓRUMOZNI szerte az országban. Tandem, Edda, Prognózis, BMW – SWETTER – vidéki művelődési házakban – mi és a nagyobb sztárok együtt, s igen, mi voltunk az „ISTENEK”! Ma a konkurencia: 100 kereskedelmi TV és maga a VILÁGHÁLÓ – a NET. Már nagyon nehéz újat mutatni a fiataloknak. Az ingerküszöb igen magasra került. Ma már nem csak az érdekes, hogyan szólózol, hanem hogyan van ez tálalva. Sokan sátánista köpenybe, image-be öltöztetik a produkciójukat, mások a szexualitást, vagy a másságot domborítják ki. MA már nem feltűnő, ha egy klipben két fiú, vagy két lány smárol, inkább az a feltűnő, ha nincs ilyen a videóban. Egy idióta, pénzes, beképzelt DJ. Macskajancsi, aki apuka és anyuka pénzéből felnyomott két-három nagyon gagyi, de jól finanszírozott videót a YOUTUBE-ra, nagyobb érdeklődésre számíthat, mint a legkomolyabb tudású zenei formáció... Általános jelenség, hogy egyes zenészek és színészek – akik nagy állami kitüntetésekkel rendelkeznek – panaszkodnak a riportereknek, hogy hamarosan éhen halnak, árulják hangszereiket, s legbecsesebb dolgaikat, csak hogy fűteni és számlát fizetni tudjanak. Ez szomorú dolog...
Amikor én kamasz voltam, s például az EDDA, avagy akár a PROGNÓZIS együttes elő-zenekara voltunk, a nyolcvanas évek elején, akkor tökéletesen el voltunk kényeztetve, s ha anyagilag nem is, de erkölcsileg mindenképpen megérte ZENÉSZNEK LENNI! Lábaink előtt hevertek a lányok és rólunk szólt a helyi MÉDIA is... Ma már teljesen más az uralkodó trend. Ma már a tévésztár sem sztár. Tulajdonképpen ma már nincsenek „klasszikus”, tehetséges tudók, SZTÁROK. Bárki lehet CELEB! Nem kell, hogy tudása legyen. A sok-sok professzionális képességű X faktoros és megasztáros – igazán nagyon komoly tudású énekes – előadó sem tud ma érvényesülni, vagy akár „megélni” a zenéből, pár kivétel persze van. Teljes a KÁOSZ, igazán nem is tudható, hogy ki vezérli és miből, hogy kit fogadnak el a fiatalok.
Vannak a nagy fesztiválok, sokan óriási bevételt képesek így produkálni, ahol felléptetik azokat, akiket akarnak. Fogy a narkó, ömlik a lé. Akit akarnak, azokat busásan megfizetik, a többieknek meg kell elégedni, hogy egyáltalán felléphetnek. Hogy ki és mi vezérli ezt az egészet? Egyszer elmesélem, de nem most. Nem volt ilyen kérdés...
Amikor én KI MIT TUD? döntős voltam 1988-ban, a SWETTER zenekarral, akkor egy komplett, 200 ezres MISKOLCI lakosság drukkolt értünk, az adást országszerte kb. 7 millióan nézték. A Keleti Pályaudvaron reggel a kerekeket kalapáccsal kocogtató ember kiszólt, hogy: „NAGYON JÓ VOLT A SZÓLÓD ESTE, ÖCSÉM!” Miskolcon a buszon az emberek a döntő után odajöttek és szagolgattak, nézegettek és éljeneztek minket... Ma már valami teljesen másért képesek rajongani, és ne kérdezd, hogy miért! Mert akkor olyat mondok, amit megbánok majd hamar.
Valamikor, amikor apámmal lagziba jártunk, akkor a zenekar volt a legnagyobb becsben egy lakodalomban. Ma már ez sem így van, egy nagy rongyrázás az egész, „kinek került többe”, „ki hova ment nászútra” stb. A zenész csak a századik dolog. Ma már mindenki úgy érzi, hogy semmi különbség közte és a CELEB SZTÁR között, hisz egy átlagember is képes az okos telójával videót rögzíteni és feltolni a „FACÉRA”. Nincsen szakmai tisztelet, összemosódtak a dolgok. Egyébként nem vagyok pesszimista, csak reálisan a valóságot próbálom érzékeltetni most.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Ugyanúgy, ahogy Kassai Lajosból lehetett világrekorder lovasíjász, ahogy a magyar kapusunkból lehetett a világbajnokság után kapus példakép – szerte a világon – ahogyan miniszterelnökünk népszerűségi indexe is megnőtt Európában a migránsvédelmi politikája és kemény kijelentései miatt, ugyanúgy egészen biztosan lehet bármelyikünk az egész világon ismert zenész, SZTÁR is. Nincs erre biztos recept, ha csak nem a sok pénz... Én például évekig vezettem világszinten a keresőmotorokon a „dobkészítés, sámándob készítés, sámán” keresőszavak beírásakor, s elmondhattam magamról, hogy a világ talán legismertebb dobkészítője vagyok, de ettől függetlenül semmi sem történt, mert ugyanúgy filléres anyagi problémákkal küszködtünk a családommal.
Nagyon bonyolult ez a kérdés, mert egyáltalán van még olyan manapság, hogy VILÁGSZTÁR? Jelenleg 177 millió letöltéssel a „pineapple pen” ember a legnagyobb sztár a világon. A neve Kosaka Daimaou, soha nem hallottunk azelőtt róla - egy százkilencvenezredik senki Ázsiából. Akarunk olyanok lenni, mint ő? Ugye, hogy nem... Tiszteljük őt a tudása miatt? Ugye, hogy senki sem gondolja, hogy tudása van. Akkor miről beszélünk? Milyen is a világsztár? Az igazság az, hogy a klasszikus világsztárok is vegetálnak ma már otthon, a kandalló mellet, sokan leszegényedve, s várják, hogy csörögjön a telefon, közben bár undorodva, de a PINEAPPLE – őrületet nézettségét igen is irigyelve nézik.
Köszönjük a beszélgetést
2016. december 18. 11:49