MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Harminc éves a Hisztéria zenekar

Interjú Toncsi Cox énekes-zenekarvezetővel. A Hisztéria együttes a nyolcvanas évek végén robbant be a köztudatba, a magyarországi punk mozgalom olyan legendás csapataival említhetjük őket egy lapon, mint az AMD, a Trottel vagy az Auróra. Pataki Antal, színpadi nevén Toncsi Cox mesélt nekünk a banda indulásáról, és az elmúlt három évtized tapasztalatairól.

Először is, gratulálunk a Hisztéria zenekar harmincéves fennállásához! Kérlek, mesélj nekünk a kezdetekről! Hogyan kell elképzelnünk egy frissen megalakult punk zenekart az 1980-as évek végén? Hogyan jutottatok hangszerekhez, próbahelyhez, koncertlehetőségekhez?

Nagyon sokáig 1990-re tettük a megalakulást, akkor még Hysteria néven neveztük a zenekart. 1987-ben csináltunk kettő demó jellegű dolgot, nem lévén még akkora underground mozgás, hogy esetleg lemezt tudjunk felvenni, majd 1990-ben rögzítettük az első lemezünket, akkor már teljesen más tagokkal, mert 1987 óta az idő vasfoga őrölt minket, és onnantól kezdve kilenc lemezt csináltunk, majd volt egy tizenkét év kihagyás, és utána jött még lemez, úgyhogy összesen tizenegy nagylemezünk van.

Abban az időben a koncertezés egy kicsit tág fogalom volt, soha nem felejtem el, hogy még a Batthyány téren próbáltunk, a dobosunknak a kisszobájában, amit teljes erővel, paplanokkal, párnákkal kibéleltünk, azért, hogy teljesen hangszigetelve legyen. Sikerült is úgy kibélelni, hogy alig hallatszott ki valami. Így kezdtünk el próbálni, de koncertekről nem nagyon tudtunk beszélni, annyira még nem voltunk úgymond benne, hogy tudjunk játszani. Kis művelődési házakban, rock-rendezvényeken esetleg fel tudtunk lépni, de aztán játszottunk egy hentesüzletben is. Mivel alattunk egy hentes-üzem volt, és oltári nagy balhé volt belőle, hogy a hentes-üzembe lehallatszott a próbánk, fölfelé és oldalra nem ment hang, csak alulra, ezért mondta a hentes: OK, rendben van, csináljátok, nekem tetszik! – Hogy egy ilyen háromakkordos punk zene hogyan tetszhetett neki, nem tudom – De gyertek le, és játsszatok nálam! Nem tudom, hogy képzelte, hogy lemegyünk egy henteshez és játszunk, de csak megtörtént, amit csak tudtunk, lecipeltünk, és lett ott a hentesnél egy tíz-tizenöt ember, és az üzem hátsó részében játszottunk nekik – elképesztő, hogy mikbe mentünk bele!

Aztán csak-csak, nagy nehezen lettek fellépéseink, volt olyan, hogy „garázskoncert”, emlékszem, mentünk a Bosnyák tértől kifelé az egyik sráchoz, és mondom, sajnos rengeteg zenekar volt, aki még lehetőséget sem kapott, vagy nem jutott el odáig, hogy elmenjen játszani – és akkor ott egy garázsban, ami nagy volt, két-három kocsi simán befért – ott nyomtunk egy ilyen mini-koncertet. Néha tényleg úgy volt, hogy beférni sem lehetett, tehát nagyon jó kis dolog volt.

Amikor elkezdtük játszani, volt egy szólógitáros, aztán az egyik haverom mondta, hogy ő akkor meg tanul dobolni, valójában mindenkit bevártunk! Én amúgy gitárosnak indultam, de rájöttem, hogy ennek így nem sok értelme van, balkezes vagyok, és OK, hogy ez sokaknak bejött nekem nem! Jimi Hendrixnek és a többieknek. És láttam, hogy az énekes ott elöl, eladja a bulit, rájöttem, hogy nekem énekelnem kell, így letettem a gitáros posztról, így lettem énekes. Volt tehát egy gitáros, aztán a haverunk kijelentette, hogy ő dobolni szeretne. – És, van már dobcuccod? – Hát, az nincs. – Vett egy pergőt, aztán lett egy lábdob, egy cin és a végén megvette hozzá a többi dolgokat. Bevárásos alapon megláttuk, hogy ki mihez ért, vagy min szeretne játszani, az utolsó a basszusgitáros volt, mert mindenki vagy csak gitározni, dobolni, vagy énekelni akart, de basszusgitáros valahogy kimaradt, mert milyen az, hogy valaki négyhúros gitáron akarjon játszani, akkor már kell a többi húr is! Végül lett egy gitáros srác, akinek mondtuk, hogy: „Te figyelj, nem kéne annyit pengetned, meg jó mély húrok lesznek, meg nem kéne szólózni. Legyél basszusgitáros!  - Na, jól van.” És akkor szereztünk neki valahonnan egy basszusgitárt. 1983-ban kezdtük a Kaktusszal „Fogoly” néven, aztán lett a „Fizukicsi”, meg ilyen őrült nevű zenekarok, és aztán lett maga a Hisztéria 1987-ben. De akkor még S-el és Y-al, Hysteriának írtuk a zenekar nevét.

Elkezdtünk mozogni, rettentően imádtuk, persze, suli volt közben, hétköznap szóba sem jöhetett a próbálás, csak vasárnap próbáltunk, de négy-öt órás próbáink voltak, írtuk a számokat. A legnagyobb volt számunkra a The Exploited, a GBH, a Discharge, a Plasmatics, számunkra ez egy ilyen Mekka volt, meg hát ugye a Sex Pistols és a The Ramones, ezek ugye, ilyen teljesen alap dolgok. Ezeket hallgatva, elkezdtünk nyomulni, és akkor 1990-ben megpróbáltunk egy-két dalt felvenni, és jött Nagy Feró, aki mikor meghallotta a „Támadni kell!” és a „No Future!” című számainkat, azt mondta, annyira magára talált ebben a pár dalban, hogy azonnal segítséget nyújtott, akár mint a Nagy Feró Produkció,  a Rocker Records vagy a Rockland Bt közösen, hogy akkor csináljunk egy lemezt, és akkor jelent meg a „Támadni kell!” Nagy Feró személyes segítségével, majd a következő két album a Nagy Feró Produkció kiadásában. Az első lemez tizenhat számot tartalmazott, durván egyórás időtartamban, és aztán évente-kétévente adtunk ki egy-egy lemezt.

Szerepeltetek Nagy Feró rádióműsorában, a Garázsban is?

Igen, nagyon sokszor, mert rettentően szerettem, és ki akartam próbálni magam műsorvezetőként is, bár ez nem volt konkrétan kimondva, de voltak olyanok, hogy „Te. Toncsi, figyelj, a számok között amúgy is rengeteget beszélsz, meg hála Istennek, annyit is írsz, amennyit beszélsz, nincs kedved esetleg felkonferálni ezt meg ezt?” Egyszer-kétszer belebrékeltem, meg beszélgettem. Volt, ugye, a Fekete Lyuk, és amikor bezárt, lett a III/III, valójában ugyanaz, csak más néven üzemelt tovább, és akkor ott már konferálgattam. Éppen úgy, mint a Tilos Rádióban, még a legelején, amikor üldözött rádió volt, műsorvezetői szárnyaimat próbálgattam. De hát konferáltam én a Szigeten, a nagyszínpadtól kezdve, nagyon komoly helyeken. Elkezdtük nyomni még erősebben a Hisztériát, és akkor már nem volt megállj, mert Feróék, ahol csak tudtak, segítettek minket, mentünk a haver zenekarokkal, az AMD-vel, vagy azokkal a bandákkal, akik benne voltak a Nagy Feró Produkcióban: az elején volt kilenc zenekar, mi ebbe is beletartoztunk, a Sex Action, a Kispál és a Borz, The Perfect Name, satöbbi. A Beatrice is beletartozott ebbe valamilyen szinten, bár ők nem a Nagy Feró Produkcióhoz tartoztak.
Elkezdtünk jobbra-balra turnézgatni, akkoriban tényleg lehetett turnézni, akár kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, bármelyik napon, nem volt probléma, nem volt az, hogy csak pénteken vagy szombaton játszottunk. Teljesen más volt a léptéke az egésznek, sokkal levegősebb volt, sokkal jobb. Én imádom-szeretem az Internetet, megnyílt a világ, és rettentően jó dolgokat lehet most is látni, hallani, olvasni, de sajnos, az igazság az, hogy mindent megölt.

Hogyan képzeljünk el egy három-zenekaros punk-rock turnét az 1990-es évek elején? Elmentetek mindenhová, a legkisebb települések művelődési házaiba is, és mindegy volt, milyen technikán szólaltok meg, csak átvigyétek az üzenetet?

Így volt, és nagyon érdekes, hogy akkor sokkal jobban voltak stílus-átfedések, sőt, stílusidegen zenekarokkal játszottunk. Azért mondjuk nem mentünk egy diszkóval, nem mentünk egy folk-zenekarral, annyira azért nem vegyültünk, de egy Sex Actionnel, vagy a Ricével, a Pokolgéppel igen, ebbe beletartozott természetesen a Trottel, az AMD, a Leukémia, olyanok, akik később már belekerültek a Nagy Feró Produkcióba, tehát igazából nem volt ez probléma, hogy különböző stílusúak voltak a zenekarok! Mondamám csak a Rock-tüntetést 1991-ben, mikor kivonult az utolsó orosz katona Magyarországról, akkor a Felvonulási tér dísztribünjén nyomtuk az Aurórával, a Ricével, az Ossiannal, és a többiekkel, és olyan negyven ezren hallgatták végig. Onnan, ahol korábban Kádár és Brezsnyev integetett, és csókolgatták egymást, mi onnan nyomtuk lefelé a punk rockot, és óriási siker volt!

És ugyanúgy lehetett játszani, egyáltalán nem volt belőle probléma. Természetesen, azért voltak olyan konkrét koncertek, ami csak ezeket a stílusú zenekarokat ölelte magába, mint ahogy említettem, pl. a Trottel, C.A.F.B, QSS, Kretens, és akkor ezekkel karöltve rengeteg helyi zenekar volt. mint a Kulturális Szemle, az Elit Osztag, olyan vidéki zenekarok, akik ott a helyszínen nyomták. Az, hogy megszólaltunk, ahogy lehet, az inkább most esélyesebb, mert akkor úgy volt. hogy akár szerdán kinyitották a MÁV Kultúrházat Szentesen, és akkor ott játszott az AMD, a Hisztéria, és még talán két helyi zenekar. Minden további nélkül, szerdán! Tehát nem voltak ilyen nagy problémák, hogy „fú, most akkor mennyien lesznek?” Azért voltak, és teljesen korrekt, nagy, normál kultúrház. művelődési házas hangosítással, nem úgy kell elképzelni, hogy mivel régen volt, ezért verbuvált erősítőkkel játszottunk, mert ott a helyszínen nagyon felszerelés volt, természetesen otthon azért volt olyan, hogy az első mikrofonom az egy buszmikrofon volt, olyan, mint amilyenbe belebeszélt a sofőr, hogy milyen megálló következik. Volt olyan is, hogy rádió-magnó erősítőből csináltunk erősítő fejet a gitárnak, ilyenek egyértelműen voltak, de egyébként teljesen kulturált és jól felszerelt bulikat tudtunk játszani. Nem volt annyira zárt, mint ahogy gondolná az ember. Most meg már persze annyira nyitott, hogy annak idején, ha el akartál menni egy punk-hardcore vagy egy punk-rock koncertre, akkor havonta vagy kéthavonta volt egy, most meg kinyitod bármelyik hírújságot, vagy megnézed a neten, és egy hétvégén el tudsz menni négy-öt ilyen koncertre. Elég komoly nyitottság lett az Internet miatt is, meg a rendszerváltás is hozta magával, hogy sokkal nagyobb számú zenekar be tudott jönni az országba, amik sokkal nagyobb közönséget vonzottak, tehát más lett a helyzet.

Hogyan viselte a zenekar a három évtized során a rengeteg tagcserét? Mára te vagy az egyetlen alapító tag a zenekarban…

Mindig nagyon büszke voltam arra, hogy a Hisztéria zenekarban nincs sok tagcsere, mert volt már olyan, hogy együtt voltunk vagy hat évig. Most már lassan arra lehetek büszke, hogy hány tag fordult meg a zenekarban. De ha belegondolsz, hogy harminc év, és volt közben egy tíz-tizenkét éves kihagyás, akkor azt mondom, hogy ez nem olyan gáz. Azért a harminc évbe hadd férjen bele, hogy „gyerek született, külföldre költöztem, elegem volt a zenélésből, más irányú elfoglaltságom van, akár meguntam a zenélést, akár teljesen más jellegű dolgok motiválnak. Két gyerek lett, három gyerek lett, vidékre költöztem, onnan nem tudok bejárni próbálni.” Úgy érzem, hogy a harminc évbe ez belefér, mert nem mind a négyen budapesti lakosok voltunk, hanem volt, aki leköltözött vidékre, volt, aki kiköltözött Spanyolországba, ilyenkor mindig kellett hozni embert. Azt mondom, hogy inkább az újjá alakulásunk, 2007-2008 óta volt ez a nagy pörgés a zenekarban. Most már én is a negyvenen túl vagyok, akik pedig jöttek és belekezdtek a zenekarba, nem azt mondom, hogy hasonszőrűek, de velem hasonló korúak voltak, nagyon lelkesen, ám amikor a nyakukba szakadt a koncertezés, és közben lemezt kellett írni, közben klipfelvétel, aztán új lemez. Egy zenekarnál nincs idő a tökölésre, folyamatában, mindig van, és akkor előjönnek a problémák. „Figyelj, én úgy érzem, hogy elég volt ez a másfél-két év, a gyerekkel is gond van, kiköltözöm az asszonnyal Érdre, onnan nem tudok bejárni” Így az idő vasfoga és a kor elég erősen beleszólt, és sajnos 2008-tól kezdve igazából elkezdődtek a tagcserék. Előtte nem is nagyon volt tagcserés támadás, előfordult, de nem jellemezte a zenekart.

A visszatérés óta, egy kivétellel, szerzői kiadásban jelentetitek meg az albumokat…

Mindig voltak olyan segítők, akik elég komolyan tolták a banda szekerét, és multi kiadóhoz nem is nagyon volt értelme fordulni. A háttérben vannak olyan kiadók, akik nagyon komolyan segítenek minket. Olyan ismeretségekre tettem, tettünk szert, amik miatt nem volt fontos számunkra, hogy leszerződjünk egy nagy kiadóhoz, mert már underground szinten is el tudjuk adni ugyanazt a mennyiséget, amit kell. Ma már nem is beszélhetünk mennyiségekről, amikor zenekarok kettő-három, négyezret adnak el, nem úgy van, ahogy régen. Mert mi régen kazettából is el tudtunk adni tizenöt-húszezer fölött, bármennyire is hihetetlen, de most már, hogy az Internet megölt mindent, akarva-akaratlanul letölthető a zene, és nagyon ritkán vesznek a gyerekek olyan lemezeket, amik a munka kézzel fogható eredményei. Nekem teljesen mindegy volt, hogy akár ingyenesen letölthető a Bandcamp vagy a Facebook oldalunkról a zene, számomra a legfontosabb, hogy kell lennie, ha más nem, egy párszáz darab fizikai hordozónak. Hogy kézzel fogható eredménye legyen a produktumunknak, amin egy-másfél, két évet dolgozunk. Cd-ket mi mindig is gyártunk, és Hisztéria Produkció néven ki is adjuk. Mivel megvannak az összeköttetéseim, ahol csak lehet, akár egy Media Markt-ba, de akár kisebb üzletekbe is bejut a cd-nk. A visszatérésünkkor a Metal Hammer kiadója, az Edge Records a piacra dobott egy nagyon komoly gyűjteményes kiadványt, benne 1989 és 1997 közötti legjobb 18 dalunkkal, plusz egy DVD öt-hat nagylemeznyi anyaggal, saját szólólemezem, Toncsi Cox and the Detroit Riders néven, „Nem vagyok angyal” címmel, videoklipekkel, köztük az 1990-es első videoklipünk, átfogó képet adott a munkásságunkról 1997-ig.

Az, hogy a mai napig ki tudtok adni lemezeket, ha máshogy nem, szerzői kiadásban, ezeket terjeszteni tudjátok, és harminc év után is rendszeresen koncertezik a zenekar, hívnak titeket – ez nagyrészt a kapcsolati tőkének köszönhető, amit az évek során, személyes ismeretségekkel tudtatok kiépíteni?

Ez így is van, még a Fekete Lyukban ismertem meg olyan barátokat, arcokat, akik most minden további nélkül segítenek, hogy jogilag teljesen tisztán lehessen kapni a lemezünket, mondjuk a Media Markt-ban vagy egy nagy terjesztőnél. Egyre jobban szűkül ez a kör, elmegyünk, mondjuk, Debrecenbe, és amit viszünk magunkkal hanghordozókat meg pólókat, megvásárolgatják, de ugyanakkor valakinek egy darab cd-nk sincsen, de kívülről fújja a számokat, és énekli. Tehát nagyon érdekes, hogy nem biztos, hogy kell hozzá egy cd, hanem az kell hozzá, hogy ismert legyél, nyomuljál, menjél, és létezzen az egész. Jó pár kapcsolatomat a mai napig tudom ápolni, és van értelme.

A rajongótáborotok mennyire cserélődött ki a harminc év alatt? A régiek itt is hozzák a gyerekeket, unokákat?

Természetesen, cserélődött a közönség, de sokan negyven fölött is eljönnek, és ez sokkal jellemzőbb a vidékre, mint Budapestre. Rengeteg korombeli is eljön, és felelevenítik az emlékeiket. Nemrég voltunk Esztergomban és Veszprémben, ahol nagyon pozitív volt, hogy az apukák hozták a fiaikat, akik ugyanúgy punkok lettek. Teljesen le voltunk döbbenve. Volt olyan nyíregyházi koncertünk, ahol az egész első sor, köztük sok fiatal lány énekelte 1991-es, 1996-os és 2008-as dalainkat is. Amikor koncert után rákérdeztünk, honnan ismerik, azt mondták, utánanéztek a YouTube-on.

Harminc év tapasztalatával a hátad mögött, mit üzensz a mai pályakezdő zenészeknek?

Rengeteget próbáljanak, menjenek előre teljes erőből, írjanak annyi dalt, amennyit csak tudnak, nem biztos, hogy konkrétan, csak a tudás számít, ha olyan ötletük van, amit úgy éreznek, hogy stúdióban le kell játszani, akár kettő hang, de ordibál valaki közben, a harmadik meg tapsol, ha ők ezt akarják csinálni, mert szerintük ez jó, mindenképpen vegyék föl! Menjenek, szervezzenek, és ne érdekelje őket, hogy ki mit mond, hogy nincs értelme, akkor is. Nagyon fontos, hogy legyen kézzel fogható eredménye a produkciójuknak, akár ha öt darab cd, saját kezűleg terjesztve, az a legfontosabb, hogy hagyjanak nyomot, és teljes erővel menjenek előre!

Mit tudhatunk az új, most készülő lemezetekről?

A punk minden műfajából lesznek rajta dalok, nagyon változatosan, a ska-tól a keményebb vonalig, színesebb, változatosabb lesz, mint a legutóbbi, három évvel ezelőtti anyagunk. Nagyon sok pozitív élmény ért minket, ennek a lenyomatát szeretnénk átnyújtani. Lesznek fúvósok is a lemezen!

Mikorra várható az anyag?

Már befejeztük az új dalokat, amelyeken Mészáros Tibor dobol, Laci István gitározik, Czégény Attila basszusgitározik, és jómagam, Toncsi Cox énekelek. Nyolc új dalt fog tartalmazni, valamint két nagyon régi, 1990-es nótát is felveszünk újra. Három hét múlva vonulunk stúdióba, és egy-másfél hónap múlva szeretnénk kézben tartani a kész produktumot. Egy vadonatúj stúdióban, a Music Point-ban, a Mystery Gang-es Tamási Laci próbateremmel egybeépített stúdiójában, ahol mi leszünk az első, lemezt rögzítő zenekar. Minden körülmény adott hozzá, hogy egy nagyon jó felvétel készülhessen, ami aztán megy a lemezgyárba, és készül a borító is. Szintén Hisztéria Produkció lesz, ahol tudjuk, terjesztjük majd. Nem számítunk óriási példányszámra, de az Internet és az általunk engedélyezett letöltések majd megoldják ezt a problémát.

Köszönöm szépen a beszélgetést, és kívánok Nektek még sok aktív évet együtt!
Illés Norbert Géza

https://www.facebook.com/Hiszt%C3%A9ria-123875794339461/?fref=ts


2018. január 10. 15:54

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA