Jónás Vera
Amikor kitaláltam, és megkerestem interjúalanyomat - szokásomhoz híven egy női alkotót - nem tudtam, hogy jelölve van a Fonogram díjra az év hazai alternatív vagy indie-rock albuma kategóriában...
Még nem kaptam meg az anyagot, de már tudtam, hogy Ő lett az elmúlt két év legjobbja. Hívtam is a főszerkesztőnket, mondtam neki, hogy van egy jó hírem, megint sikerült beleválasztani, és egy frissen megjelent lapban tudunk méltatni egy kiváló muzsikust és különleges előadót... gratulálunk Neked Jónás Vera, és további sok sikert kívánunk!
Van egy nagyon kedves gitáros barátom… azt mesélte, hogy neki soha nem volt az az érzete, hogy gyakorolnia kell, mert az első pillanattól kezdve azt érezte, hogy a hangszere a legjobb barátja. Érdekes, de Téged is… illetve Titeket is ilyennek látlak.
Szóval hogy találkoztatok… Te és a Gitárod?
Egyetértek, nekem mind a két eddig használatban levő gitárom azonnali szerelem volt. Az akusztikus gitáromat Londonban ismertem meg, akkori gazdája Amy Winehouse zenekarából épp frissen kilépve szeretett volna megválni a hangszertől. Az első fontosabb dalaim ezen az Epihone Masterbuilt csodán születtek.
Aztán évekig kerestem az elektromos gitárom, mindenki gitárját kipróbáltam, rengeteg hangszerboltot végignéztem, majd egy kedves dobos barátom felrakott egy képet róla.. a kis Höfnerről. Ütött-kopott, nem túl jól karbantartott kinézetű gitár volt, de ahogy a kezembe vettem már nem engedtem. Sokat kellett vele foglalkozni, de megérte.
És a legújabb szerzeményem egy Godin, ilyen menő hangszerrel még nem volt dolgom, küzdünk is egyelőre, de élvezem ahogy egymást formáljuk. Egyszerre tud elektromos és akusztikus gitárrá változni, szép testes, de meleg hanggal.
Tipikusan egy olyan előadó vagy, aki a saját “cuccát tolja”… mióta tudod, hogy nem Cserháti Zsuzsa-, Whitney Houston-, vagy éppen Janis Joplin nótákkal kell színpadra állnod és hogyan jöttél rá erre?
Nem volt ebben semmi tudatosság vagy elhatározás. Úgy éreztem, hogy saját dalokat szeretnék, aztán majd kiderül, hogy tudok-e jókat írni. Szeretek feldolgozni is, de valahogy sose hasonlít az eredetire, erős igényem van arra, hogy a saját világomhoz igazíthassak és újragondoljam a zenét.
Mesélj az első próbálkozásaidról… milyen dalokat írtál?
Szerintem bájosan esetleneket. Nem gondolkodtam hangszerelésben, eleinte csak magamat szórakoztattam velük. Egyébként a legelső dalok zongorán születtek éjszaka, imádtak a szomszédok.
A dalaidból, az előadásaidból ömlik a szabadság… érezhető, hogy azt csinálod, amihez kedved van, és nincs a dalaidban számítás azzal kapcsolatban, hogy elég “rádiós” vagy eladható legyen. Jól érzem? Mit csinálsz?
Jólesik, hogy így látod. A szabadság kicsit komplex dolog nálam, ugyanis valóban elengedem a fantáziám, amikor dolgozom, viszont rettenetesen kritikusan nézek a dalaimra, ezért sokszor muszáj magamat kondicionálni, hogy tetszen nekem.
Mindemellett egyáltalán nincs rádiós fóbiám, szeretem a jó slágereket és szívesen veszem és örülök, ha valami toplistás, csak nem ez a legfontosabb motivációm.
Az egész Jónás Vera jelenségben ott van ez az angolszász szellem. De úgyis mondhatnám, hogy érezhetően nem “magyaros” a megjelenés és az előadásmód. Ez egy törekvés, vagy ilyen mély nyomot hagynak a külföldi iskolák?
Emlékszem kb 7-8 lehettem, amikor azon gondolkodtam vajon van-e olyan Beatles szám, amit nem ismerek. Úgy gondoltam én vagyok a zenekar összes dalainak egyetlen ismerője, annyira sokat hallgattam (a szomszédok itt is kedveltek). Magyar zenékbe is bele tudtam bújni, de teljesen egyértelmű volt, hogy léggitározni csak angol nyelvű muzsikára vagyok képes.
Nincs ebben semmi elképzelés, sokat utazom (nem csak angol nyelvterületre) és szeretem a látott/hallott világokat kicsit átforgatni magamban. A végeredmény szerintem inkább egy tarka egyveleg, mint kizárólag angolszász irány, szeretem magam nyitva tartani.
El tudnád mesélni, hogy melyik külföldi iskolában vagy kurzuson mit tanultál meg, amit a hazai zenei képzés (vagy a zenei közeg) nem ad meg?
Egy olyan könnyűzenei iskolába jártam Londonban, ahol nem csak énekeseket vagy hangszeres előadókat képeztek, hanem a zenei szakma bármely területén utat találó zenészeket csináltak belőlünk. A hangszeres játék és a színpadi gyakorlatok mellett rengeteg hangszerelési, zeneszerzési, zenei rendezői és produceri vizsgánk volt. Írtam és hangszereltem zenét fim részlethez, reklámhoz, vonósnégysnek, jazz kombónak és kórusnak is. Az intézmény alapelve, hogy a mai világban a több lábon állás elengedhetetlen, ezért szakosodtam végül dalszerzőnek, rengeteget tanultam amiket mai napig hasznosítok.
A külföldi képzések után milyennek láttad a hazai dalpalettát? Ebből a szempontból óriási távolságra van egymástól Magyarország - Nagy Britannia vagy Magyarország - Egyesült Államok?
Szerintem Magyarország igazi ínyencfalat a világ zenéi közt. Nagyon büszke vagyok, hogy egy nyelvet beszélek Bartók Bélával, hogy ilyen izgalmasak a magyar népzenei gyökereink, ez egy olyan alap, amit nagyon kevés nép mondhat el magáról. Nem is beszélve a kevertségünkről, ezek egytől egyik hozzájárulnak ahhoz, hogy olyan zenei világot teremtő szerzőink legyenek mint Cseh Tamás, Másik Jánós vagy Bródy János. Összehasonlítani szerintem értelmetlen, a siker nem mindig jó mérce a értékek méréséhez, főleg ha óriási országokhoz hasonlítjuk magunkat.
Más a hozzáállás, mert más a kulturális miliő. Talán ez az elmúlt 10 évben kezdett el nagyot változni az elképesztő információ áramlástól, határokat átívelve. Már rengeteg olyan zene születik, amelyről nem tudnánk megmondani mely kontinensről származik, annyira “brit” vagy “amcsi” hangzású.
Ha egy magyar könnyűzenei konferencián felkérnének Téged, hogy tarts egy előadást, és ott ülne Veled szemben a hazai szerzői társadalom, mi lenne az előadásod címe, és miről beszélnél?
Valószínűleg játszanék pár dalt és sztoriznék.
Mi lenne álmaid projektje? (Kifejezetten alkotói szempontból.)
Huh, van egy pár.. Például imádnék szimfóikusokkal dolgozni lemezen és élőben is. Aztán. Nagyon csinálnék meselemezt. Lenne rajta zene, de főleg a karaktereket és a fantáziavilág kitalálását élvezném a legjobban. Feldolgozáslemezt is szívesen csinálnék, csupa híres dallal, amit a feje tetejére állítva gondolnék újra. (A Szél Hozott Szél Visz El feldolgozás ennek az előfutára.) És még sorolhatnám.
Min dolgozol most?
Új dalokon dolgozom, szeretném ha magyar szövegei lennének, egyelőre csak érlelődnek. Idén júniusban betöltöm a 30-at, de a nagy napot megelőző este a Művészetek Palotájában adunk koncertet elképesztő látvánnyal és az új dalokkal megszinesítve, ennél jobban szerintem nem búcsúztathatom a húszas éveimet.
Lombos El Márton
2017. augusztus 22. 14:52