MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Miss Sub Bass: Boda Evelin

Sopronban az „Öröm a zene” tehetségkutató versenyen a Nene együttes nem kizárólag a zenei teljesítményével nyűgözött le, hanem a basszusgitárosuk játéka és személyisége, na és nem kevésbé vizuális kisugárzása is. Basszusgitáros? Lány? Boda Evelinnel Rozsonits Tamás beszélgetett.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

Amikor édesanyám várt engem, már a pocakjában jó zenéket hallgattam, amit ő is, Stinget például, úgyhogy már akkor elrendeltetett, hogy belőlem basszusgitáros lesz. Édesapám is csupa olyan zenét mutatott nekem már kicsi koromban, ahol nagyon jól működött a basszusgitáros és a dobos együtt játszása, erre mindig fel is hívta a figyelmemet.

Mivel foglalkoznak a szüleid?

Édesanyám óvónő, mostanában meseterápiával kezdett foglalkozni, édesapám eredetileg bútorasztalos, valójában ezermester. Két testvérem van, egy húgom és egy öcsém. Édesapám dobolt fiatal korában, sok zenét hallgatott, jó ízléssel válogatta ki a kedvenceit. Édesanyám énekelt, aztán, miután megszülettem, abba is hagyták a muzsikálást. Később, amikor édesapám mutatott zenéket, viccesen mondogatta, hogy egy szép nap majd én játszom a basszus szólamot.  Komolyan vettem. Nem indult könnyen a basszusgitáros karrierem, Érsekvadkerten nőttem fel, erre ott nem adódott lehetőség. Zongorát tanulhattam volna, de nekünk nem volt, maradt a furulya. Hét-nyolc éves voltam ekkor. Egy idő után a tanárnőm már nem tudott mit tanítani, hiszen ő elsősorban fuvolista volt, ezért szervezett nekem egy találkozót Vácott Lachegyi Imre furulyaművésszel, aki tanít a konzervatóriumban is (Váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola). Felső tagozatos koromtól hozzá jártam furulyát tanulni és szolfézsra is. Felkészített a felvételire és felvettek a konziba, furulya szakra. Ott robbant be az életembe a basszusgitár.

A furulya-irodalom elsősorban nép-és klasszikus zene. A pop-rock hogyan került a látóteredbe?

Stinget és a Toto zenekart nagyon szerettem mindig, aztán a konziban csak a jazz vonal volt egyedül meghatározó, de szemellenzősen, kizárólagosan! A tanáraink abba az irányba tereltek minket, hogy kizárólag a jazz az egyedüli, ami jó. Később, a mikor a Kodolányi Főiskolára kerültem, akkor ismerkedtem meg pop és rockzenével és mindenféle más stílussal. Onnantól szeretem és értékelem jobban a más műfajokat is. Kolta Gergő a basszusgitár tanár ott, olyan dolgokra hívja fel a figyelmünket, ami szinte hihetetlen! Bámulatos az tudás és ismerettömeg, amivel ő megajándékozott minket! De minden tanárunk: Baló István, Szendőfi Péter, Birta Miklós, Muck Ferenc, szóval mindenki. Baló Istvántól rengeteget tanultam improvizációt, ritmikailag nagyon sok tanáccsal látott el.

Vissza a furulya-basszusgitár váltásra: hogy történt?

A konziban egyre biztosabbá vált előttem, hogy nem a klasszikus vonalon szeretnék haladni, nem akarom egész életemben kizárólag azt játszani, amit valaki leírt egy kottában. Úgy éreztem, mintha be lennék zárva olyan masszív keretek közé, ami nekem nem jó. Volt a konziban jazz basszusgitár szak és azt láttam egyetlen kiútnak ebből a helyzetből. Fontos számomra az improvizáció.  Át is vettek szinte nulla tudással. Másodikas koromban félévtől átfelvételiztem, pár begyakorlott darabbal.

Nem is érdekelt más hangszer?

A szaxofon érdekelt volna, az közel áll a furulyához, ám az nem jött össze. Elkezdtem klarinétozni, de a szaxofonig nem jutottam el, mert nem volt hangszer a suliban, vásárolni pedig nem tudtam.

A basszusgitározáshoz szükség van valami különleges képességre?

Mondok neked egy érdekességet: nagyon pici voltam és vékony testalkatú, aztán hozzá erősödtem a hangszerhez: megnyúltam és megvállasodtam. Ráállt valamire az agyam és hozzá alakította, növesztette a testemet. A basszusgitár súlyra is nehéz hangszer.

Mi volt az első hangszered?

Vásároltunk egy Harley Benton basszusgitárt. Ahhoz képest, hogy nem egy drága hangszer, nagyon jól szólt. Fender Jazz Bass kópia.

Milyen színvonalúnak ítéled a váci konzit?

Jó volt ott tanulni, nagyon jók a tanárok. Horváth Balázs volt a bőgőtanárom, fél év után kerültem Boros Attilához, aki basszusgitáros. Emberileg és szakmailag is csak a legjobbakat mondhatom róluk.

Hogyan kerültél a Kodolányi János Egyetem Előadóművészet szakára?

Szerveztek a konziból egy látogatást a nyílt napjukra és azonnal beleszerettem a városba és a suliba is. Azonnal megfogalmazódott bennem, hogy nekem ott a helyem, oda akarok menni! Valahogy oda húztak az energiák. Felkészültem a felvételire és felvettek.

Csodálkoztak, hogy egy lány basszusgitározik?

Inkább azon, ahogy megszólalt a hangszer a kezemben.

A szüleid mennyire támogatták ezt az ötletedet?

Maximálisan támogattak, nagyon sokat köszönhetek nekik!

Diplomáztál már?

Nem, halasztottam, mert nagyon sok feladatot vállaltam a múlt évben és emiatt nem úgy teljesítettem volna a záróvizsgákon, ahogy szeretném.

Maximalista vagy?

Igen. Teljes mértékben, mindenben.

Milyen hangszereken játszol még?

A zongoratanulás kötelező volt a suliban, ez nagyon jó, mert a dalírásban segít.

Szerző is vagy?

Vannak dalaim, nem sok, és néhány még a végleges kidolgozásra vár. Sokszor főzés közben, vagy ha sétálok, jutnak eszembe dallamok, ezeket a telefonomra feldúdolom, hogy ne felejtsem el, aztán kidolgozom őket. Máskor a zongora mellett jutnak eszembe ötletek.

Szövegeket is írsz?

Igen, de még csak az asztalfióknak.

Azért, mert szégyenlős vagy?

Inkább eddig csak nem volt zenekar, aminek a profiljába illenének a szövegeim.

Szoktál énekelni is?

Mostanában már vokálozok. Eleinte nagyon fura volt összehangolni a basszusgitárt az énekkel. Nagyon nehéz volt, de belejöttem.

Kiket hallgatsz, kik azok, akikre odafigyelsz?

Gary Willis, Mike Stern zenekara, a Steps Ahead, de annyi mindent hallgatok, hogy nem is tudnék itt és most mindenkit felsorolni.

Gyakorolni szeretsz?

Igen, de egy éve, amióta komoly párkapcsolatban élek, kevesebb időt töltök gyakorlással. Most már háziasszony is vagyok.

Számodra mi a basszusgitározás lényege?

Az, hogy nagyon nagy a felelősségem, de mégsem látszom. Ott állok hátul, biztonságban, de mégis én biztosítom a többieknek az alapot. Nem szeretek egyedül a frontban állni, csapatban szeretek alkotni.

Milyen hangszeren játszol most?

Egy Sandberg California TM 5 nagyon boldog tulajdonosa vagyok, ez egy fantasztikus hangszer! Szerelem első „fogásra”. Előtte egy mexikói Fender Jazz Basst használtam.

Milyen erősítőbe dugod a Sandberget?

Most egy Prolude KO 750-em van. Nagyon szeretem! Magyar gyártmány, így a szervizeltetése is sokkal egyszerűbb lenne, ha elromlana, de erre nem volt még példa. Nagyon jól szól, imádom! Az Aguilar még nagy kedvencem, de játszom egy Ampegen is, mert a Sub Bass Monster produkcióban azt használom.

Milyen zenekarokban játszol?

Amint felvettek a Kodolányira, azonnal alapítottunk egy zenekart. Mindenki nagyon jól játszott, ám valami miatt koncertig nem jutottunk el, nem tudott működni a csapat, talán azért, mert senkinek nem volt „töke” a zenekarban. Senki nem vállalta fel a főnök-szerepet. Abból a zenekarból játszom egyes tagokkal más-más formációkban. Másodéves koromban jött a Nene, aztán a Lilin Quartet. A Kodolányin volt egy olyan lehetőség, hogy szakdolgozatként egy albumot adjunk le, felvettünk öt-hat számot és dokumentáltuk a létrejöttét. Nagyon sokat dolgoztunk az anyagon és ez nagyon hasznosnak bizonyult. Szerintem ez egy követendő példa másoknak is. A Karinthy Színházban is játszom a „Tanár úr kérem” című darabban.

Ha felébresztenélek álmodból és megkérdezném, melyik együttesben játszol, mit válaszolnál?

A Sub Bass Monster.

Hogy kerültél oda?

Másodéves voltam a Kodolányi János Főiskolán, amikor egy barátom szólt, hogy lesz egy meghallgatás, de több jelölt is indul. Aztán úgy alakult, hogy amikor engem meghallgattak, a másik basszusgitáros már nem is jött el.

A hangszeres tudás számít ilyenkor, vagy az, hogy rendkívül csinos lány vagy?

Biztos, hogy a hangszeres tudás! Ismerek basszusgitáros lányokat, akik roppant csinosak, mégsem kapkodnak a zenekarok értük.

Ujjal játszol, vagy pengetővel?

Kizárólag ujjal.

Négy vagy öt húr?

Kell az ötödik! A modern zenékben nélkülözhetetlen. Ha vannak még mélyebb hangok, azért azok jól szólnak ám!

Nincs feszkó amiatt a különböző zenekaraidban, hogy több csapatban is játszol?

Nem tudok róla. Miattam soha nem marad el koncert. Ha a Nene beindul, akkor előfordulhat, hogy helyettest kell keresnem, mint ahogy a Füred Dixieland Band számára is, ahol szintén játszom. A Sub Bass Monster a fő zenekarom, Szabi (Máté Szabolcs, művésznevén Sub Bass Monster) kérte, ha vállaljuk a tagságot, oda nem küldhetünk helyettest. Egyáltalán nem bánom ezt, mert zeneileg és emberileg is nagyon jól érzem ott magam. Szeretem őket! A szövegek is baromi jók.

Sokan azt tartják, hogy akkor jó egy zenekar, ha a dobos és a basszusgitáros harmonikusan játszanak együtt. Igaz ez?

Így van! Együtt kell mozognom a lábdobbal. Ez érzetre megy. Vannak dobosok, akikkel nagyon szeretek együtt zenélni, mert érezzük egymás tempóját. Huszár Ákos, a Sub Bass Monster dobosa ilyen, de az összes zenekarom dobosát is ide sorolom.

Sok basszusgitáros olyan hangerőt állít be magának a színpadon, ami a fájdalomküszöböt is átlépi. Te hangosan játszol?

Nem célom az, hogy kizárólag engem lehessen hallani. Hülyeség megküldeni az erősítőt, mert ha nem hallod a társaidat, akkor nem tudsz belehelyezkedni a zenébe. Másrészt ezzel a hangosítók munkáját is segítjük. Sokkal élvezetesebb mindenki számára, ha nem bömböl a színpad.

Hogyan tudod elérni azt, hogy önfeledten muzsikálsz, miközben minden idegszáladdal figyeled a zenésztársaidat, összetartva a zenekart?

Ez automatikusan működi, ha olyan zenekarban játszol, akikkel sokat próbálsz.

Van valami álomcsapat, ahol szívesen játszanál?

Nagyon elégedett vagyok a mostani helyzetemmel, nem kívánhatnék ennél jobbat. Külföldre sem szeretnék menni, boldog vagyok itt, Magyarországon.

Hogyan éled meg azt, hogy a színpadon állva sokaknak nem csak, mint zenész, hanem mint egy rendkívül csinos lány is élményt szerzel? Udvarolnak neked? Sok ajánlatot kapsz? Nyomulnak rád? Hogy kezeled ezt a helyzetet?

Ez inkább a kellemetlen része, mert senkit nem akarok megbántani. Szerencsés helyzetben vagyok abból a szempontból, hogy mindig nagyon rendes srácok vettek körül. Éppen ezért mindig fájó, ha valaki többet szeretett volna és el kellett utasítanom. Másrészt minden zenekaromban nagyon vigyáznak rám a fiúk.

A legnagyobb csapdahelyzet az, ha egy zenésztársad szeret beléd. Előfordult ilyen?

Lehet, hogy történt ilyesmi, de kezeltem a helyzetet.

Mire készülsz most?

A jövő év elején két hónapos színházi turnéra indulunk Németországba, ahol az „Operaház fantomja” című darabot adjuk elő folyamatosan. Néha naponta kétszer is. Brutális lesz, de élménynek és rutinszerzésnek kitűnő.

Tanítással foglalkozol?

Van egy magántanítványom, így, hogy csak egyedül van, élvezem. Azt, hogy a „Boci, boci tarkát” vagy a „Süss fel Napot” milliószor eljátsszam gyerekekkel, nem tudom, hogy bírnám. Velük türelmes lennék, aztán otthon tombolnék.

Mi az, amit egy nő hozzá tud tenni a basszusgitározáshoz…

A külsőt!

Hát persze!

Viccet félretéve: akár nő, akár férfi fogja a hangszert, úgy kell odatenni, hogy annak legyen „töke”. Nem maszatolni kell, hanem beletenni az energiát. És a „time”! Ha valaki csak eljátszik valamit, és nem tudja, hogy például valamit csak mögé kéne játszani, mert az adott zenét az indítja el, az nem jó.

Meg lehet ezt tanulni, vagy születni kell rá?

Ez elsősorban érzék. Voltak tanáraim, akik azt mondták, hogy úgy játszom, mint egy hatalmas termetű, dagadt néger basszusgitáros férfi. Bevallom: ez nagyon jól esett! Lány basszusgitárosnak is „töke” kell, hogy legyen. És nem is kicsi!

Rozsonits Tamás


2019. május 11. 14:56

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA