Samu a gitáros… (14. rész)
… és Bencsik Sándor, az ember. A P. Mobil és a Pandora’s Box zseniális képességű hangszerese, zeneszerzője a visszaemlékezők szerint ellentmondásos egyéniség volt. Önmagával és zenésztársaival szemben kíméletlenül maximalista, ugyanakkor visszahúzódó, csendes, érzékeny karakter. A kőkemény, ám dallamos rockzene feltétlen és hűségesen kitartó híve, aki laza eleganciájával, finom modorával messze kitűnik a bőrös-láncos rockerek közül. Akit magánéleti gondjai éppúgy agyonnyomnak, mint az általa vezetett zenekar lecsúszása. Sorozatunkban a hetvenes-nyolcvanas évek egyik gitárhőse életének fontos mozzanatait elevenítik fel zenésztársai, barátai. Bencsik Samu röpke egy esztendőt húzott le az akkor még vegyes műfajban mozgó Beatrice zenekarral, ahol – ha szerzőként még nem is bontakozott ki, de gitárosként – már jócskán megmutatkozott tehetsége. Nagy Feróval fenntartott barátsága nem ért véget a zenekarból való távozásával, különleges egyénisége, hangszeres játéka ma is él a Beatrice vezéregyéniségében.
Samu rövid ideig erősítette a korai Beatrice sorait. Hogyan találkoztatok?
A Sygma együttesből érkezett hozzánk, amellyel különböző művelődési házakban párszor együtt játszottunk. Már ott megtetszett Samuka hangszerkezelése, amit úgy tudnék leginkább jellemezni, hogy intelligensen játszott. A popzenében éppúgy otthonosan mozgott, mint a rockban, ami egyedinek számított akkor. Amellett, hogy „használható”, vagyis rugalmas zenész, jó ízléssel nyúlt a dolgokhoz. Fontos, hogy egy gitáros komplex tudással rendelkezzen. Akkoriban csak úgy élhettél meg, vagyis akkor foglalkoztattak, ha sokoldalú voltál. Ennek megfelelően a ma szokásos egy- illetve másfél órás bulik helyett – több menetben – három-három és fél órát is kellett játszanunk, amibe többfajta muzsikát is besűrítettünk. Ez a Beatrice kezdeti időszakára esett, amikor Csuka Mónika is a zenekar tagja volt.
Már akkor kitűnt a tehetsége, látszott, hogy egy egészen különleges zenészről van szó, vagy csak egyszerűen tette a dolgát?
Éreztem, hogy más, mint a többi, ezzel együtt nem gondoltam volna, hogy nem is olyan soká akkora sztár lesz belőle. Főképp a halála után… Mindemellett nagyon jó ember volt. Fontos a beilleszkedés, fontos, kikkel dolgozol együtt, mert a zenekar egy család. Nem szeretem azt a felállást, amikor nem szeretjük a másikat, de valamiféle kényszerből mégis együtt kell zenélnünk.
Felmerült, hogy szerzőként is nyomot hagyjon maga után?
Körülbelül egy évet zenéltünk együtt. Főképp külföldi számokat játszottunk, emellett annak ellenére születtek saját dalok is, hogy ez nem igazán volt divat akkor. Samuka ugyan még nem érte el azt az állapotát, hogy írjon, de meggyőződésem, hogy a Kétforintos dal már ott lapult a zsebében. Mint tudjuk, szerzőként csak később, a Mobilban bontakozott ki. Mindemellett semmi értelme nem volt annak, hogy megmutasd magad: a lemezfelvételi lehetőség egyenlő a nullával, s akkoriban még nem létezett a YouTube, ahová bármikor feltöltheted az anyagodat.
Milyen körülmények között, és miért hagyta el a zenekart?
Erre már nem igazán tudok visszaemlékezni. Azt tudom, hogy tőlünk a P. Mobilba ment. Sajnos nem sok időt töltött a Beatricében, viszont jó volt vele zenélni.
Feltételezem, hogy országos turnékon, illetve egyéb színpadokon összekerült a két zenekar, a Beatrice és P. Mobil. Később ő is lépett, megalakult a P. Box. Vannak emlékeid ezekről az időszakokról? Figyelemmel kísérted a későbbi pályáját?
A zenekarból való kilépése után is nagyon jó barátságban maradtunk. Talán azért sem maradt erről emlékem, mert nem balhéval ment el. Igen, találkoztunk különböző színpadokon, ha tehettük, beszélgettünk. Többször is. Tehát képben voltam vele kapcsolatban, elbeszélései alapján végigéltem a kínlódásait is. Előfordult, hogy panaszkodott, a váltás után nem feltétlenül érezte jól magát. Később azonban megtalálta önmagát.
Mit tudsz a disszidálás körülményeiről, illetve a haláláról?
Nem tudok többet annál, mint bárki, akit Samuka sorsa érdekelt. Sok pletyka kering erről, olyanoktól is, akik – állítólag – ott voltak a közelében, a lágerben. Egymásnak egészen ellentmondó híresztelések is szárnyra kaptak, ami megkérdőjelezi a valóságtartalmat. Úgy gondolom, Samuka halála nagymértékben összefügg az ő egészen különleges, tündéri lelkivilágával. Minden valószínűség szerint nem tudta feldolgozni a családi és a zenekari körülményeket, ezért történhetett a tragédia. Nem emlékszem pontosan, kitől értesülhettem a halálhíréről, talán Vikidál Gyuszitól halhattam.
Őrzöl valamilyen emléket az együtt töltött időkről?
Mindannyian tudjuk, hogy miről szól a rock and roll. Samuka nagyon jóképű gyerek volt, köztudott, hogy imádták a nők. Miután a környékén sertepertéltünk, szerencsénkre ebből a kavalkádból, a lehullóból nekünk is jutott valami… De a viccet félretéve, itt nem csupán a kinézetről van szó – az egy dolog. A csajok megérezték, mi lakozik benne: az emberség, a tiszta lélek. Ezért is szerették. És ez legalább annyira vonzó, mint a külsőségek.
Miben látod Bencsik Samu jelentőségét? Legenda lett?
Úgy gondolom, már életében, és főképp a P. Box miatt lett belőle legenda. Hozzáteszem, megérdemelten. Az ember kiszáll egy nagyformátumú zenekarból, és van ereje másikat csinálni. Amely működik, és legalább olyan híres és nagyszerű nótákat gyárt, amelyeket a Mobilban gyártottak. És ez nagyon nagydolog. Ez ma is szinte elképzelhetetlen. Azaz elképzelhető, ha nagyon tehetséges vagy. Ha pontosan tudod, mit szeretnél. A P. Box pedig azért működhetett olyan jól, ahogyan működött, mert Samu bízott a saját tehetségében, a gitártudományában és tudta: ennek működnie kell! Akár a Mobilon kívül is. Mindezt bebizonyította, ami megint csak nagydolog. Ezért lett ő még életében legenda. Igazából ő volt a P. Box.
Hegedűs István
2019. február 10. 10:21