Temesi Berci
Berciről először, mint a Black Out zenekar basszusgitárosáról hallottam. Azóta keresett session-zenész és producer lett, televízió műsorok zenei rendezője, jogvédő szervezetek munkájában vesz részt, és még arra is fordít időt, hogy a fiatal tehetségeket segítse elindulni az előttük álló úton. Kíváncsi voltam, hogy kifejezetten sikeres emberként miben látja az érvényesülés kulcsát, és, hogy hogyan vélekedik a szakmánkat érintő problémákról.
A honlapodon az áll, Temesi Berci zenei rendező, producer, zenekar vezető, session-zenész, basszusgitár instruktor. Mostanában melyik vonalra koncentrálsz leginkább?
Jelenleg elsősorban a tévés munkáimra koncentrálok, néhány éve televízió műsorok zenei rendezőjeként dolgozom több csatornánál is. Minden olyan feladat, ami a zenéhez kapcsolódik, az én hatásköröm. A tehetségkutató műsorokban folyamatosan egyeztetek a versenyzőkkel és az énektanárokkal , hogy olyan dalok szólaljanak meg adásról adásra, amik megfelelnek az adott énekes stílusának, és a műsor tematikájába is beleillenek. Onnantól kezdve, hogy a kíséretek megfelelő hangnemben és minőségben szólaljanak meg, a helyi hangosításon keresztül egészen az adáshangig, hang utómunkákig mindenért én felelek kollégáimmal együtt. Producer és szerkesztő munkatársaimmal folyamatosan egyeztetek közben. Emellett igyekszem a kereskedelmi csatornákon minél több műsorba becsempészni az élő zenét. Ennek köszönhetően a Gyertek át szombat este (Sebestyén Balázs), az X Faktor, a Kasza show, a Showtime (Hajdú Péter) és a Hungary’s got talent című műsorokban már élő zenekar játszik.
Egy ilyen volumenű munkával hogyan tudod összeegyeztetni a fellépéseket?
Volt olyan időszak az életemben, amikor abban éltem meg a szabadságom, hogy folyamatosan játszottam, színpadon voltam, örültem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Volt olyan év, amikor 12 zenekarban basszusgitároztam, és 184 koncertet adtam. Élveztem ezt az időszakot! Nem a pénz motivált, és nem is az volt a célom, hogy a biográfiámban minél több név szerepeljen, hanem inkább az, hogy minél többet fejlődhessek, különböző stílusokban próbálhassam ki magam, és megtanuljak kommunikálni a hangszeremen keresztül. Mostanában tudatosan leredukáltam azoknak a zenekaroknak a számát, akikkel élőben dolgozom, inkább igyekszem kevesebb, minőségi produkciót teljes egészében átfogni. Így dolgozunk a például Kasza Tibivel, vagy a Garami Funky Staffal, akikkel épp új lemezt készítünk, és Wolf Kati élő koncertjein is szoktam basszusgitározni. Gájer Bálinttal nemrég játszottunk a Gronau Jazz Fesztiválon Hollandiában, és Németországban is jártunk. Nagyon szeretem ezt a produkciót, big banddel játszani nagy élmény, és ritkán van erre lehetőség. A koncertek mellett sokat dolgozom lemezeken is, sokat dolgozom Burai Krisztiánnal, akivel különböző előadók lemezeit készítjük együtt.
Nagyon sok a tehetséges, szorgalmas, jó zenész, akik sokáig hiába várják azt a lehetőséget, ami lendítene a karrierjükön, ezen a ponton már a szerencse is közrejátszik. A szakmai életedet figyelemmel kísérve úgy látom, te nem bíztad magad teljes mértékben a szerencsés véletlenekre.
Ha már a szerencséről van szó, akkor a szerencsejátékkal vonnék párhuzamot. Hiába vagy szerencsés ember, akinek esélye van arra, hogy nyerjen a lottón, ha nem adod fel a szelvényedet. És ha bízol a szerencsédben, nem keseredsz el akkor sem, ha második vagy harmadik alkalommal sem nyertél, minden héten fel fogod adni a lottószelvényt. A tehetség nem elég, tele van a világ meg nem értett zsenikkel, akik nem elég kitartóak. Ha mindenhol ott vagy, precíz, pontos vagy, aktívan veszel részt a munkában, és igyekszel alkotni, lábnyomot hagyni magad után, akkor egyszer csak eljutsz oda, hogy már nem te telefonálgatsz munkáért, hanem téged hívnak.
Milyen konkrét lépéseket kell megtenni?
Nagyon egyszerű! Ha nincs munkám, akkor csinálok magamnak. Hosszú távon kell gondolkodni! Ha egy vállalkozást akar felépíteni az ember, az elején nagyon sokat kell befektetnie, körülbelül három év múlva lesz nullán, és ezután kezd csak el profitot termelni. A kapcsolati tőke nagyon fontos, és ezt csak úgy tudod felépíteni, ha amellett, hogy a fizetésedért elvégzed a feladatot, adsz valami pluszt. Csak rajtad múlik, hogy hajlandó vagy-e szívességet tenni, segíteni. Én is nagyon sok energiát fektettem a saját vállalkozásomba, mire eljutottam odáig, hogy ilyen volumenű munkákban vehessek részt. Most már januárban meg tudom tervezni nagyvonalakban a programom decemberig, látom előre, hogy mit mikor kell befejeznem, hogyan tudok működni. Az év eleji időszakban sem unatkozom, amikor kevesebb a munkám. Ekkor foglalkozom a saját dalaimmal, vagy ebben az évben a Rendhagyó énekóra nevű pályázatra dolgoztam ki a saját oktatási anyagomat.
Mesélnél bővebben a Rendhagyó énekóráról, mint kezdeményezésről?
Az üres hanghordozók jogdíjbevételének 25 %-a átkerült a közös jogkezelőktől az NKA-hoz, ők írhatnak ki pályázatokat erre az összegre. A Cseh Tamás Program is ennek az új rendszernek a része, az Előadói Jogdíj Bizottság tagjaként részt vettem a tárgyalásokon, ahol a program céljait, a pályázati lehetőségeket jelöltük ki. Akkor tíz pontot állapítottunk meg, amiből csak hét valósult meg, mert a maradék három a zeneoktatással volt kapcsolatos, és itthon nagyon komoly, sziklába vésett dogmatikus oktatási alapszabályaink vannak. Jelenleg a Rendhagyó énekóra az a pályázati program, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekek 45 perces rendhagyó órákon megismerjék az élő zene varázsát. Örülök, hogy a zenészek partnerek ebben, vannak, akik kifejezetten ütőshangszereket mutatnak be, mi Dajka Krisztiánnal a pengetős hangszerekről tartunk előadást, de zenekarok is járják az iskolákat, mint például a Belmondo, vagy Bordás Józsi csapata. Fontos, hogy legyenek ilyen és ehhez hasonló programok! A zene iránt érdeklődő gyerek lelkesedését is letörheti, ha a termekben csak lelakatolt zongorát lát, amihez nem nyúlhat hozzá, ha megpróbálja felnyitni, a kezére csapnak, és kiküldik a sportpályára kapura rugdosni. Ha nem lát hangszert, nem veheti a kezébe, akkor nem is fogja megérinteni a szívét, nem lesz célja hangszert vásárolni, zenét tanulni. Ha már gyerekkorban megmutatjuk az embereknek, a zenélés örömét, és, hogy egy koncertet végighallgatni mennyivel nagyobb élmény, mint laptopról lejátszott dalokat hallgatni, akkor értékelni fogják a hangszeres zenét, és hajlandóak lesznek fizetni is a lemezekért és a belépőkért.
Elnökségi tagja vagy a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének, és tagja vagy az Előadói Jogvédő Iroda Egyesület választmányának és a Jogdíjbizottságnak. Szerinted min kell változtatni, mi segítené jobban, hogy a szerzők érdekei érvényesüljenek?
Ezekben az egyesületekben azon dolgozunk, hogy mindenki a megfelelő arányban kapja meg a neki járó jogdíjat, ne juthasson valaki mutyiknak köszönhetően nagyobb összeghez, mint ami megilleti, és ne kapjon aprópénzt az, aki esetleg nem látja át olyan jól a rendszert. Az utóbbiaknak igyekszünk segíteni, akár csak azzal is, hogy hírlevélben folyamatosan tájékoztatjuk őket az aktuális pályázati kiírásokról. A külső körülmények alakulására is reagálnunk kell, az alapszabályokon folyamatosan módosítunk, e nélkül elévülne a rendszer. A politikai változásoknak köszönhetően másképp alakulnak a pénzbeszedési lehetőségek, a jogdíjfelosztási rendszer is módosult. 2016-ra a lemezeladás lényegében teljesen megszűnt, de megjelent az online kereskedelem, a világ efféle változásaira is folyamatosan reagálnunk kell. Igyekszünk ezt úgy tenni, hogy mind a könnyű zenészek – és ezen belül a jazz és a pop zenészek – , mind a komolyzenészek érdekeltnek érezzék magukat abban, hogy részt vegyenek ebben a munkásságban, hogy mi zenészek, tegyünk magunkért és egymásért. Sajnos úgy látom, hogy borzasztó nagy széthúzás van a szakmában, így viszont nem tudunk közösen fellépni az érdekeinkért. Először nekünk kellene komolyan vennünk magunkat, és össze kell fognunk! Csak így várhatjuk el, hogy a politikai döntéshozók is komolyan vegyenek minket, amikor az érdekeinkről tárgyalunk velük.
A televíziós tehetségkutató műsorokat nagyon sokan kritizálják a szakmában. Te zenészként és több ilyen műsor zenei producereként hogyan látod ezt a kérdést?
Nyilván nem tudom ezt a kérdést csak zenész, vagy csak tévés szemmel vizsgálni. Azt gondolom, hogy ha egy előadó, egy zenekar közöl valamit és hiteles, akkor arra lesz igény függetlenül attól, hogy van tehetségkutató műsor, vagy nincs. Másrészt szerintem a tehetségkutatás mellett fontos lenne a tehetséggondozásra is hangsúlyt fektetni, hogy a versenyzők ne csak haknizzanak, hanem kapjanak normális fellépési lehetőségeket is. Ez természetesen már a menedzsmentek feladata, de sok mindennek kellene változnia ahhoz, hogy ők hatékonyan tudjanak dolgozni. Én nem a tévét hibáztatnám, inkább a rendezvényszervezők oldalán látom a problémát. Magyarországon több mint 3300 regisztrált fesztivált rendeznek meg, és nagyon elenyésző ezek között a belépős rendezvények száma. Rengeteg ember kivonul a koncertekre, ahol ingyen nézhetik meg a híres előadókat, akik hozzászoknak ahhoz, hogy ezrek előtt lépnek fel rendszeresen. A közönség viszont mindeközben ahhoz szokik hozzá, hogy a koncertekért nem fizet, így ha ugyanaz az előadó, ugyanazon a helyszínen pár héttel később meghirdetné, hogy fellép a zenekarával, és 500 Ft a belépő, nagyjából 0 lenne a fizető vendégek száma. Úgy látom, hogy az ezért felelős üzletembereknek, nem érdekük a változás. A szponzorok biztosítják az anyagi hátterét a rendezvénynek, amiért cserébe annyit várnak, hogy minél többen lássák a hirdetéseiket. A szervező pedig azzal tud ezreket a színpad elé csábítani, hogy nem szed belépőt, és azokat fellépőket hívja, akiket a tévében láttak az emberek, nem azokat, akik évek óta alkotnak a próbateremben. Ez egy általános képlet, de persze vannak olyan hiteles zenekarok is, akik fel tudták küzdeni magukat, és azóta is működnek. Igazából a tehetségkutatókban megismert előadók közül is azok sikeresek a mai napig, akik információt, kultúrát akarnak átadni a közönségnek, hitelesen közölnek valamit. Jó példa erre a Rúzsa Magdi, aki évente 60-70 professzionális nagykoncertet ad élő zenekarral. Szerintem a TV műsoroktól függetlenül azok a zenekarok, előadók működnek, akik működtetik magukat, kitartóak, hajlandóak befektetni, és folyamatosan hírt adnak magukról, attól függetlenül, hogy épp játssza-e a dalaikat a rádió. Minden rajtam múlik, az a munka van elvégezve, amit én elvégzek. Lehet a negatív energiákat éltetni azzal, hogy másokkal foglalkozom, de ha mindeközben ugyanezt az energiát saját magamra fordítom, akkor szépen lassan, de folyamatosan haladok előre. Nem a tévék válláról akarom levenni a terhet, hanem azt gondolom, hogy nem ők okozzák a problémát. Ha egy szakmai tanács összeülne, hogy beszélgessünk erről a témáról, valószínűleg nem jutnánk konszenzusra, mert más-más oldalról közelítene az Artisjus, az EJI, a HANOSZ, az underground szcéna, a Petőfi Rádió, a Class FM, mert mindnek más az érdeke. És ez a lényeg, hogy valójában érdekekről beszélünk. Nyilván a zenész érdeke az, hogy legyen munkája, hogy el legyen tartva, csakhogy senki nem fog másokat eltartani, mindenkinek magának kell felépítenie azt, amiből élni akar. Ha valaki igazán alkalmas arra, hogy közöljön valamit az emberekkel, és erről hírt is ad, akkor a közönség kíváncsi lesz rá.
Két évvel ezelőtt indult a Cseh Tamás Program, ami kezdő zenekarokat segít elindulni a pályán. Mentorként milyen tapasztalataid vannak a programmal kapcsolatban?
Nagyon jó kis zenekarokat kaptam az elmúlt két évben! Minden mentor zenész, mindenki másképp tudja támogatni a zenekarait, én hangszerelési, zenei tanácsokkal igyekszem ellátni a fiatalokat, és a promóció felépítésében is segítek, valamint egyfajta kommunikációs csatornaként működöm a Cseh Tamás Program és a zenekarok között. Nagyon tehetséges gyerekeket ismertünk meg, akiket ma már hallhatunk a rádióban, és nézhetünk a tévében. Ami nagyon fontos, hogy amit ez a program ad, az nem pusztán egy kétmillió forintos támogatás. Amikor a pályázó aláírja a szerződését, akkor vállalja, hogy felépíti a facebook oldalát és a weblapját, klipet forgat, interjúkat ad. Ez már egy jó alap, ezen kívül az egy év alatt megtanulják a csapatok, hogy hogyan kell a közösségi oldalon közönséget gyűjteni, interjúkat szervezni, hírt adni magukról, és akkor lesznek hosszú távon sikeresek, ha ezt a munkát folytatják a következő években is.
Említetted, hogy amikor van egy kis szabad időd, akkor a saját zenei ötleteiddel foglalkozol. Ezek szerint várható a harmadik lemezed?
A két lemezem megjelenése között két év telt el, nem iparosként írom a saját dalaimat, hanem inspirációknak köszönhetően. Ez az év inkább a másoknak adott energiáról szól. Megtalált egy projekt, ahol egy gitáros kollégával együtt építünk fel egy anyagot, amin a közös ötleteink lesznek hallhatóak. Emellett folyamatosan foglalkozom dalírással különböző projektekben, például a Garami Funky Staff készülő albumán dolgozom, és szintén kreatív alkotói munka a háttér-, spot-, és főcímzenék elkészítése. Talán majd jövő év elején állok neki egy újabb saját anyag elkészítésének, de nem szeretném ezt erőszakosan erőltetni, ha nem fér bele az időmbe. Nem azért készítek lemezt, hogy legyen még egy CD a polcon, amire rá van írva a nevem. Fontos számomra a szakmai elismerés, és nagyon jó visszajelzés volt, hogy az első lemezemért megkaptam a Jazz Szövetség különdíját, valamint Artisjus díjjal és Smooth Jazz Dalszerzői díjjal is jutalmazták. Az egy év alatt, amíg a dalok elkészültek, pedig rengeteg információt gyűjtöttem. Nagy élmény volt, amikor Kaszás Peti feldobolta a dalokat, amikor Bubenyák Zolival fejtegettük a hangszereléseket, vagy amikor Tornócky Ferikéhez elmentem, és a saját kis fészkében játszotta fel a gitártémákat. Ezeket a megélt helyzeteket senki sem tudja tőlem elvenni, viszem őket magammal a következő életembe. Ezekért érdemes alkotni!
Pacziga Linda
2017. január 2. 17:11