YASI HOFER
Április 5-én Budapesten lépett fel zenekarával Yasi Hofer, az európai gitáros színtér egyik nagy reménysége. A még mindig csak 26 éves tehetség évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik a profi zenészvilág ismérveiről, hiszen már 2007-ben Steve Vai oldalán gitározhatott, majd a híres bostoni Berklee zeneiskola ösztöndíjas növendékeként mélyíthette el tudását. A csinos német leányzó időközben három szólóalbumot készített, melyek nem kizárólag nagyszerű gitárosként, hanem kiváló énekesként és dalszerzőként is láttatják. A jelenleg új zenéken dolgozó Yasi az alábbi interjúban mutatkozik be olvasóinknak.
Hány évesen kezdtél gitározni?
Yasi Hofer: 12 éves voltam, amikor először vettem kézbe a hangszert, mégpedig olyan gitárosok hatására, mint Steve Vai és Joe Satriani, de idővel felfedeztem magamnak Jason Becker, Paul Gilbert és Guthrie Govan munkásságát is. Akkoriban a technikai tudás varázsolt el nagyon, manapság már viszont inkább a higgadt módon játszó gitárosok inspirálnak, Jeff Beck, Michael Landau és Scott Henderson.
Amikor 15 éves voltál, lehetőséged nyílt fellépni Steve Vai-jal, együtt játszottátok el az Answers című dalát az Ulmban megrendezett koncertjén. Sorsfordító esemény volt ez az életedben?
Yasi: Abszolút. Utána már semmi nem olyan volt, mint azelőtt. Emlékszem, a koncert másnapján folyamatosan csörgött a telefonom, az összes magazin és rádióállomás interjút akart készíteni velem. A koncerten készült videó önálló életre kelt, hirtelen bejárta az egész világot. Egyébként magára a fellépésre már nem is nagyon emlékszem. Annyi maradt meg belőle, hogy előtte egész nap hihetetlenül ideges voltam, egészen addig, amíg fel nem mentem a színpadra. Ott aztán történt valami. Mintha egy másik univerzumba csöppentem volna! Érdekes, de ha manapság megnézem a videót, akkor azt látom, hogy sokkal jobban játszottam, mint általában bármikor abban az időszakban. Örökérvényű, csodás emlék ez számomra!
Hogyan sikerült megcsípned a Berklee-ösztöndíjat?
Yasi: A koncert után Steve hosszan elbeszélgetett apámmal, és feldobta, hogy kezdeni kéne valamit a gitár iránti rajongásommal és szenvedélyemmel. Nem sokkal később a szüleim eldöntötték, hogy kivesznek a normál iskolai képzésből, hogy teljes erőmmel a zenére koncentrálhassak. A Berklee volt az álmom, hiszen Steve is oda járt. Noha nem gondoltam, hogy lesz erre esélyem, de mindenképpen meg akartam próbálni. Volt egy Berklee-turné Németországban, ezek állomásain lehetett aspirálni a felvételre. Mindent lecsekkoltak az embernél, a mauális képességektől a halláson át a zeneelméleti felkészültségig. Ezek összessége alapján dőlt el, hogy felvesznek-e vagy sem. Akiben láttak valami pluszt, az utazhatott.
Előtte a stuttgarti Musikhochschule hallgatója voltál. Nagyon más volt az ottani légkör, mint az, amit a Berklee-n tapasztaltál?
Yasi: Teljesen más volt. Stuttgartban rengeteg szabadidőm volt, laza volt az egész. Talán túlságosan is, mert őszintén szólva, túl sokat nem fejlődtem ott. A Berklee a szöges ellentétének bizonyult. Ahhoz, hogy állva maradjak, minden egyes nap hosszú órákat kellett tanulnom. De ez volt, amit szerettem volna: annyi tudást felszedni, amennyit csak lehetséges. Az egész iskolát különleges hangulat lengi körül. Minden diák a suli közvetlen közelében lakik, az ember bárhová néz, csak zenészeket lát maga körül, akik ugyanolyan megszállottak, mint ő maga! Az egész ottani élet arról szól, hogy napi 20 órát játszol és beszélsz a zenéről, szóval szétmelózod a segged! Elképesztően hasznos volt oda járni. Legtöbbet a hallástréningekből és a kottaírási gyakorlatokból profitáltam, de a rendszeres közös zenélések is felbecsülhetetlen értékűek voltak.
Nem kizárólag instrumentális gitáros vagy, hanem énekes és dalszerző is. Könnyen megtalálod az egyensúlyt a gitározás, az éneklés, és a dalközpontúság között?
Yasi: Egyáltalán nem könnyű ez számomra. Mielőtt elkezdtem dolgozni a Freedom című lemezemen, megkérdeztem magamtól, hogy tényleg a világ legjobb gitárosai közé akarok-e kerülni? Ahhoz ugyanis napi 10 órákat kellene gyakorolni, és emellett értelemszerűen nem maradna idő dalokon dolgozni. Végül eldöntöttem: a dalok fontosabbak nekem, mint a gitártechnikák tökéletesre csiszolása. Ettől kezdve csak a jó dallamokra, a különlegesen fogós dalok írására fókuszáltam. Eldöntöttem, hogy ez leszek én. Távolról sem gitáristennő, hanem olyan művész, aki elég képzett ahhoz, hogy megfelelő módon kifejezze magát a saját zenéje keretei között.
Technikailag inkább legato-játékosnak jellemeznélek, mintsem olyannak, aki mindent kipenget. Egyet tudsz érteni ezzel?
Yasi: Hát persze! (nevet) A pengetéstechnikám nem a legjobb a világon, pedig hidd el, sokat dolgoztam rajta. Nyilván a legatózás miatt kevésbé tűnik virtuóznak a játékom, ugyanakkor azt érzem, hogy ilyen formán sokkal muzikálisabb tudok lenni, szóval jó ez így!
Az Ibanez gitárcéggel kötöttél endorsement szerződést nemrég. Hogy néz ki egy ilyen együttműködés manapság?
Yasi: Az Ibanez 2007-ben keresett meg először, közvetlenül azután, hogy színpadra áltam Steve Vai-jal a szülővárosomban. Küldtek egy Ibanez JEM modellt ajándékba! Azt sem tudtam mit mondjak: ez is a valóra vált álom kategóriájába tartozott, lévén egy ilyen drága hangszert akkoriban még nem engedhettem meg magamnak. Ennek ellenére nem lett komoly együttműködés a dologból, mert az Artist Relation részlegük átszerveződött. Nem olyan rég viszont felélesztettük a kapcsolatunkat, mégpedig egy régi barátomon keresztül, aki A & R-es a cégnél. Az új Ibanez AZ széria láttán döntöttem el, hogy csatlakozni szeretnék hozzájuk hivatalos endorserként. Most már, hogy együtt dolgozunk, igyekszünk kihozni a lehető legtöbbet az együttműködésből. Ami a második kérdést illeti, a cégek és a művészek közötti szerződések teljes mértékben személyre szabottak. Sok függ attól, ki vagy, mennyire érdeklődnek irántad, mik a céljaik veled, illetve te magad mit akarsz elérni azzal, hogy hozzájuk kötöd magad.
Mely Ibanez modelleken játszol manapság?
Yasi: A fő hangszerem az új AZ Prestige modell, illetve a héthúros RGD gitár.
Mennyire érdekelnek a hét- és nyolchúros gitárokban rejlő lehetőségek?
Yasi: A héthúrosokat szeretem, a két legutóbbi lemezemen találni pár számot, amiket ilyen gitárral vettem fel. Az Ibanez Iron Label szériája igazán kedvemre való. A nyolchúrost még sosem próbáltam. Kicsit ijesztőek az ilyen gitárok nekem annak tudatában, hogy milyen kemény volt a héthúroshoz is alkalmazkodni! (nevet)
Húrok, pickupok, erősítők és pedálok terén miket favorizálsz?
Yasi: Elixir húrokon játszom, a 10-es készletet kedvelem. Ez vált be legjobban. Amikor turnén vagyok és 10 koncertet kell adnom zsinórban, simán megkockáztatom, hogy végig fent hagyom ugyanazt a készletet. Ez a legtöbb márkánál és típusnál nem működne. A pickupok viszont nem érdekelnek, a gyári darabokat használom. Ami az erősítőt illeti, 12 éve hű vagyok a Carvin Legacyhoz. Ez adja a szólóhangszínemet, amihez így extra torzító pedálra sincs szükségem. Pedálokat tekintve az Earthquaker Devices Warden Compressor és Ghost Echo példányát találni a boardomban, továbbá egy Dunlop Waht, egy Eventide H9-est reverb-funkcióra és egy Vox delayt.
Mit mondanál a lemezeidről azoknak, akik még nem ismerik őket?
Yasi: Úgy gondolom, hogy elég színes elegyei különböző stílusoknak. Félig instrumentális, félig énekes zenéről beszélünk, amiben mindig a gitár áll a középpontban. Mindegyik albumom máshogy szól kicsit, de az én olvasatomban így is egységet képeznek.
Várható tőled valamilyen friss zeneanyag a közeljövőben?
Yasi: Igen, fejben már elég sok dalt össze is raktam a negyedik lemezemhez. A következő lépés azonban még nem ez lesz, hanem egy teljesen akusztikus EP gyönyörű énekes darabokkal.
Nemsokára európai turnéra indulsz, melynek keretében Budapestet is útba ejted. Mit várhatunk a bulitól?
Yasi: Több mint két óra intenzív muzsikálást jó sok mókázással. Mindhárom albumomról játszani fogunk, és rengeteg helyet hagyunk a kalandozásra. Mind számomra, mind a zenekar számára elsődleges fontossággal bír, hogy koncerten akkora szabadságunk legyen, amekkora csak lehetséges. Így válik minden koncert egyedivé, illetve így a legérdekesebb mind nekünk, zenészeknek, mind a közönségnek. Ha a zenész átéli és élvezi a zene minden pillanatát, azt a közönség is megérzi!
Írta: Danev György
2019. július 13. 17:23