MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Som Lajos – Piramis (harmadik rész: A klasszikus Piramis)

Az idei Piramis jubileum apropóján beszélgettünk az alapítóval, Lajos megdöbbentően friss emlékezettel idézte vissza életének legjelentősebb mozzanatait. 

Hogyan emlékszel a klasszikus felállás első nyilvános szereplésére?

Mikor az FMH-ban 1975. október 25-én bemutatkoztunk, a zenekar már a Köves, Gallai, Révész, Závodi és jómagam, felállásban állt színpadra. Szeptember végén állapodtunk meg Sanyikával, akkora szánta el magát, hogy otthagyja a Generált. A Vár klubban találkoztunk, ahol megkérdezte, hogy áll-e még a Piramisba való meghívás. Miután egymás tenyerébe csaptunk, örömömben, ölben vittem fel az első emeletre. Az egy hónappal későbbi, előbb említett bemutatkozó bulit nagyon jó hangulatban nyomtuk, ha az nem is volt még hibátlan. Pinyóval volt egy kis baj, nem tudta tartani a tempót: hol gyorsult, hol lassult. Sanyi pedig az új nóták szövegeit nem tanulta meg rendesen, én súgtam neki a sorokat. Az első bulira gyakorlatilag teljesen kész volt az első Piramis lemez anyaga, nagyon sokat próbáltunk rá.

Miként volt lehetséges, hogy az akkor élvonalbeli bandának számító brit Mud együttessel közös műsorban szerepeljetek Lengyelországban?

Turistaként utaztam Lengyelországba a Rolling Stones koncertjére, ahol megismerkedtem egy Jirzi Romanski nevű szervezővel. Ő a Paggart koncertszervező iroda egyik főnöke volt, és persze rögtön beajánlottam neki a Piramist. Amikor eljött Pestre, meghallgatta a zenekart, nagyon tetszett neki. Ezek után gyorsan leszerződtünk egy turnéra, ahol az angol Mud előzenekara lehettünk. Utolsó bulinkat Katowicében játszottuk, ahol épp kinn volt a Magyar Televízió ifjúsági osztályának forgatócsoportja. A Mud buliját kellett rögzíteniük, s mivel nagyon jó kapcsolatom volt velük, el tudtam intézni, hogy a Piramist is felvegyék. Igazán akkor kezdtünk országosan ismertté válni, amikor 1976 elején a televízió leadta a katowicei koncertet.

A Piramis önálló koncertjét tehát leadta a TV, nagylemezek jelentek meg, emellett országos turnékon népszerűsítette magát a zenekar. Mindezek ellenére több nyilatkozatodban is elhangzott, hogy a hanglemezgyári vezetés igyekszik betartani nektek. Vajon mi lehetett a kifogás ellenetek, hiszen nem csövesként éltetek, sőt a zene is emészthetőnek bizonyult a külföldi keményvonalasokhoz képest…

Valóban, nem tartoztunk a P.Mobil-Beatrice vonalhoz. Erdőssel nem voltam rossz viszonyban, meg is jegyezte: Som, ha téged kidobunk az ajtón, visszamászol az ablakon! Ha tárgyalni mentem vele, mindig mondtam, hozza magával az igazgató elvtársat is, mert „kicsi a Bors, de Erdős”. Tudtam, hogy a döntés igazán Bors Jenő kezében van. A normális viszony miatt most előbb jutottunk lemezlehetőséghez, mint a többiek. Féltek tőlünk és nem tudták eldönteni, mi a jobb: ha segítenek, vagy ha betartanak nekünk. Nagy mozgatóerő volt akkoriban a Piramisban, ez aggodalomra adott okot a fentieknél… Utólag azt mondom, jó üzletnek bizonyult nekik a Piramis, amit a Taurusnál annak idején még nem ismertek fel. Vagy, ha fel is ismerték, a tömeg mozgósításától való félelem erősebbnek bizonyult az üzletnél.

Két szövegíróval is dolgoztatok, miközben a lemezborítókon a zenekar belső tagjai voltak feltüntetve szerzőként. Horváth Attila és S.Nagy István nem sértődtek meg?

S.Nagy nem sértődött meg, mert ő szinte az egész szakmának írt. Ha nem hivatalosan, hát fű alatt. Nehéz dolgom volt, mert Attilával baráti viszonyban voltam, ő nem vette jó néven ezt a módosítást. Akkoriban úgy gondoltam - jó, vagy rossz értelemben -, hogy egységben az erő. Ezt az egységet nem akartam megbontani egy külsős szerző nevével, ezért gondoltam úgy, hogy kizárólag az öt zenekari tag szereplejen a lemezborítón. Attila ettől függetlenül megkapta a pénzt a munkájáért. Ma már úgy látom, hibáztam, tisztességesebb lett volna a valódi szövegírókat feltüntetni… 

S, ha már a dalszövegeknél tartunk: olyan gondolatvilágot jelenítettek meg, amely épp egybevágott a periférián sodródó fiatalság életérzésével. Tudatosan vállaltátok föl ennek a rétegnek az ún. „érdekképviseletét”, vagy csak egyszerűen „eltaláltátok” őket?

A szövegeket nyilván nem én írtam, de én voltam a zenekar ideológusa. Már akkor – és azóta is, egész életemben - lázadó voltam, amikor a Rekord együttesből átmentem a Tűzkerékbe. És ez a hatvanas évek vége felé történt. Ezt a nemzedéki lázadást, a „brit szellem” vezérelte. A dalszövegek ezt az életérzést testesítették meg, ráadásul Attila nagyon értett a gyerekek nyelvén. A Kívánj igazi ünnepet, A dal, a Kóbor Angyal, az Ajándék, a Ha volna két életem mind-mind nemzedéki himnuszokká váltak. Tudatosan követtük ezt a vonalat.

A rocktörténet szakírói Piramis-jelenséget emlegetnek. Egyetértesz a megfogalmazással? Ha így látod, mit gondolsz, milyen összetevők alakították ezt a trendet?

Mindenféle munkásbrigádok, úttörőőrsök vették fel a nevünket, amelyeket túlzásnak tartok. Minden kornak, korszaknak megvan a maga túlzása, miért pont mi maradtunk volna ki belőle? Egyáltalán nem tetszett a dolog, de ugyanakkor megtisztelő volt. Anyám négy vagy öt nejlonzacskóban hordta haza a postáról a rajongói leveleket.

Ezt a felfokozott érzést az váltotta ki a gyerekekből, hogy a szülők magukra hagyták őket. Reggeltől estig robotoltak, nem nagyon volt idejük, vagy nem nagyon akartak foglalkozni velük. Aztán a gyerekek találtak valamit, amiben az érzéseiket, gondolataikat hallották vissza. Ilyen értelemben létezett a Piramis-jelenség.

Hegedűs István
Folyt. Köv.

Az első rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/20150119_som_lajos_
A második rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/cikk.php?id=631

2015. január 24. 16:23

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA