MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

A holnap hangjai - MEG EGY CUKORKA

A holnap hangjai rovatban igyekszünk olyan feltörekvő zenekarok létezésére rávilágítani, akik mindenképp érdemesek arra, hogy felkerüljenek a zenei térképre, s a pályatársak is képet kapjanak róluk, illetve a véleményükről, ami a hazai zenei életet illeti. A meg egy cukorka zenekar a SopRock Tehetségkutató megosztott első helyét nyerte el épp egy hete Sopronban. 

Bemutatnátok röviden a zenekart?

Hárs Barna: - A Meg Egy Cukorka egy budapesti, 3 tagú rockzenekar. Általában alterrockkal, magyar alterral szoktak minket azonosítani, ugyanakkor érződik a zenénken a brit rockzene hatása. A basszerosunkkal Dáviddal rendszeresen üvöltünk Oasis vagy Beatles dalokat. A zenénk ösztönös, nincs benne nagy tervezés és pont emiatt a műfajunk is elég szerteágazó. Vannak líraibb, rocknrollosabb de punkos vonásaink is, és a kábulat is jellemzi az egyes dalok hangulatát. Mátéval november óta van ez a csapat, Dáviddal pedig lassan két éve zenélek.

Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?

Hárs Barna: - Mi megalkotunk dalokat, aztán elengedjük őket, hagy járják a saját útjukat. A zenekar üzenete mindig aktuális és folyamatosan változik annak függvényében, hogy mit gondolunk magunkról és a világról. A dalaink amúgy is inkább kérdőjelek és felkiáltások, mint kijelentések.  Számunkra a zene azt jelenti, hogy becsomagoljuk egy részünket, aztán kirakjuk a világnak, az meg majd eldönti, mit kezd vele.

Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?

Hárs Barna: - A nevünk az elég egyedi. (nevetnek)

Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?

Hárs Barna: - Mi hosszú távon gondolkozunk, de igyekszünk mindig belátható célokra is koncentrálni és azon pörgetni a fogaskerekeinket. Most, hogy végre kiadtuk az első EP-t, nyáron igyekszünk újra stúdióba vonulni. Ősztől pedig megpróbálunk majd bepofátlankodni ide-oda előzenekarnak.

Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?

Halász Máté: - Világviszonylatban az EDM slágerzenék és a hip hop/r&b irányzat a legmenőbb.  Utóbbi szívemhez közelálló műfaj, nagyon sok iszonyúan előremutató zene jön ki mostanában (Pl: Kendrick Lamar DAMN című albuma). Hétről hétre érdekesebbnél érdekesebb hangzású alapok íródnak, illetve a fontosabb előadók mernek politikai és faji témákban is megszólalni a zenéikben. Szerintem ez nagyon fontos, főleg mostanában. Magyarországon is mindent visznek ezen irányzatok elmutálódott változatai. Ha megnézzük a top 10 fesztivál előadót, azt látjuk, hogy óriásit megy a rap zene, de annak is egy nagyon-nagyon nem bevállalós lakossági alfaja, amiből abszolút hiányzik mindenféle kísérletezés. Ezt én sajnálom.

Hárs Barna: - Egyébként az angolul éneklős rock n roll-nak is marha nagy trendje van most itthon. Budapesten legalábbis biztos, de egyre inkább vidéken is ez lesz menő. Persze itthon mindig menő volt angolul énekelni, mert a magyar ember nem tud annyira angolul és így nem fáj neki a gagyi szöveg és az előadó akcentusa. Vegyük például ezeket a brit lelkületű zenekarokat. Tök jó, csak ők sosem fognak olyan színvonalú zenét csinálni, mint egy igazi brit, mert hiába tud valaki jól angolul attól még a gondolkodása sosem lesz olyan, mint nekik. Szerintem nem is feltétlenül kell kivinni a magyar zenészeket a világpiacra. Valaki egyszer mondott erre egy jó hasonlatot, valami olyasmi volt, hogy „olyan mintha homokot vinnénk magunkkal a tengerpartra”.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?

Hárs Barna: - A realitásokat nézve nem. Illetve igen, de az nagyon ritka és szerencsés eset, ilyen például a Quimby. Viszont ők is évtizedek alatt jutottak el erre a szintre, rettentő nehéz utakon, baromi sok kitartással. Vannak rövidebb utak is persze, de nekünk mindig a mondani akarás volt a fontos, mintsem a termék csomagolása.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

Halász Máté: - A zenészeket mindenki szereti. A régi ikonikus zenekarok életpályáját ma már nem lehet lekövetni, teljesen más a piaci berendezkedés, illetve jóval több zenész és zenekar is van. Utóbbi szerintem tök jó, egyre többen ragadnak hangszert a kézbe vagy próbálnak meg otthon a kis PC-jükön összepötyögni valami zenét. Összességében azt gondolom, hogy régen egyszerűbb volt jó zenével érvényesülni, de ezeket az összehasonlításokat és elmélkedéseket muszáj elengedni és a jelenre, 2017-re kell koncentrálni a zenekarunkkal.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Hárs Barna: - Persze lehet. Akkor, ha valakinek angol mondjuk az anyanyelve, rettentő tehetséges zenész/előadóművész és állati jó dalokat ír. Ilyen mostanában nem nagyon volt, ha jól tudom.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Hárs Barna: - Vannak jók és rosszak. Ami a tévében megy, azt mi messze elkerüljük, ellenben az ilyen eldugott kis bulik, ahol valóban a zenéről szól a műsor, állati jól tudnak sikerülni. A Sop-Rock például ilyen volt.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Hárs Barna: - Most rengeteg tehetséges fiatal zenekar van. A múltkor fellepünk a Madrapurral, azóta is jóban vagyunk. A demójukat szeretem, kíváncsi vagyok, mit mutatnak a készülő nagylemezen.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

Hárs Barna: - Nekem személy szerint az Orfű a kedvencem. Idén is megyek egész hétre. Sok fesztivált szeretek egyébként. Korábban a VOLT Fesztivál volt a kedvencem, de már inkább a kisebb, családiasabb helyeket kedvelem, ahol el lehet férni.

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

Hárs Barna: - Mi egyelőre inkább Budapestről tudunk nyilatkozni. Ott az van, hogy van egy-két felfutott hely ahol jó játszani és van sok hely, ahol vagy baromi rossz a hangosítás, de igényesen van kialakítva vagy jó a hangosítás, de teljesen igénytelen és minden pénteken kiégett tribute zenekarok lépnek fel. Az ilyen helyekre kevésbé jön el a közönség, mert mocskos, rosszak az italok, és többnyire csak a bakancsos rockerek élvezik az ottani atmoszférát.

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Halász Máté: - Jó zenekarokból és zenékből nincs hiány, van egy csomó program, ami segíti a kezdő csapatok elindulását, vidéki helyek fenntartását stb. 2010 körül nem egy zenekar köszönhette a felemelkedését a Petőfi Rádiónak. Bár a médiafogyasztási szokásokhoz a zenekarok alkalmazkodtak, Magyarországon még mindig sokan csak a rádiókból értesülnek az új zenékről és mivel a rádiók mára már csak biztosra akarnak menni, kialakult ez a pangás. Mivel van igény a jó zenékre, biztosra veszem, hogy van valami szerveződés, ami arra hivatott, hogy kitöltse a keletkezett űrt. Ha ez megtörténik, valamekkora fellendülést biztosan fog tapasztalni a könnyűzene Magyarországon.

Köszönjük a beszélgetést.


2017. május 20. 10:50

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA